1992-2007 közötti időszakban több mint 15 millió ember - vagyis a 140 milliós lakosság több mint 10 százaléka, a felnőtt férfiak negyede - ellen hoztak ítéletet büntetőügyben, s közülük ötmilliót ítéltek szabadságvesztésre. Mindez kihatással van a társadalom struktúrájára, a demográfiára, de még az ország védelmi képességére is, amennyiben szűkíti a behívhatók számát - írta Vlagyimir Radcsenko, a legfelső bíróság elnökének volt első helyettese, jelenleg egy, a kormány mellett működő jogtudományi intézet vezetője Jól ülünk című cikkében.

A jogtudós cikkében arra mutat rá: téves feltételezés, hogy a bűnözés elleni harcban szigorítani kell a törvényeket és megtorló jellegűvé az ítélkezési gyakorlatot. Sőt, ez a törekvés kedvezőtlen hatással van a társadalomra, amely telítődik büntetett előéletű emberekkel.

A szerző számokkal is alátámasztva kimutatja: ahányszor a legújabb orosz történelemben szigorították a törvényeket és a bírósági gyakorlatot, mindig tovább nőtt a bűnözés, s ezen belül a társadalomra különösen veszélyes bűncselekmények száma.

Úgy véli: Oroszország még nem találta meg a bűnözés elleni harc megfelelő módját, jelenlegi büntető törvénykönyve jóval szigorúbb a szovjet időkénél, és több módosítás nyomán kifejezetten represszív jelleget öltött. Például miközben 2006-ban csökkent a legsúlyosabb bűncselekmények száma, az elmarasztaló ítéletek száma nőtt.

A jogász külön figyelmet szentel annak, hogy megítélése szerint messze túl sok gyanúsított tölt - nagyok sokszor feleslegesen - hosszú időt vizsgálati fogságban.
Radcsenko cikkében sürgeti a BTK reformját, s azt, hogy a tekintettel a börtön káros hatására, a szabadságvesztést kimondó ítéletek számát a lehetséges minimumra csökkentsék.

Hangsúlyozza: a törvények és alkalmazásuk humanizálása feltétlenül szükséges a társadalom egészségesebbé válásához, ezért semmiképpen nem szabad a liberalizmus jelének tekinteni.