Ez van. Négy éve nekünk volt kellemetlen, most meg a fehéroroszoknak. Akkor mi sirattuk az aranyakat, most meg mi örülhetünk az ezüstnek. Ennél is érdekesebb a japán kalapácsos, Mirofusi története, aki Athén után Annus Adrián kizárásával utólag az aranyat kapta meg, most pedig a fehéroroszok betlije miatt egy bronz esik le neki. Kodzsuke barátunknál azonban most van nagyobb nyertes is, a szombathelyi Pars Krisztián személyében.

Parizerszaggató hír

Képzeljük el a pillanatot, amikor szentgotthárdi otthonában talán éppen a reggeliként szolgáló parizert pakolja a kenyérre olimpiai negyedik helyezettünk (még negyedik), majd kap egy hívást, hogy „Krisztián, az van, hogy lehet hogy második vagy, mert Tyihonék lebuktak”. „Ja, ez még nem biztos”. Az ember kezéből kifordul a felvágott és megáll a konyhaajtóban, hogy akkor most mi van? Felvillan a kép, ahogy még a szerencsétlen fehéroroszokkal megterhelt dobogón ott áll az első három és mindenki boldog. Na, ez az, ami már nem hozható vissza. Akár aranytálcán is vihetik neki azt az érmet, de a díjátadó, az érem, a csokor, a zászló és a telt házas Madárfészek már nem.

De azért örüljünk az ezüstnek, örülnünk kell, még ha valami halott tetemen át is vezet hozzá az út.
– Megmondom őszintén, én ezt már két nappal a nyilvánosság előtt tudtam, mert sportberkekben már beszélték – kezdte a Hírextrának élménybeszámolóját Pars. – Kicsit megrendültem, hogy most akkor igaz a hír, vagy nem igaz… Aztán viszont szerdán közölte az orosz hírügynökség is, de hivatalos csak akkor lesz, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kiadja nyilatkozatban. Ez még nem történt meg mostanáig, várjuk a megerősítést – mondta a már az athéni játékokon is Annus doppingvétsége miatt egy hellyel előrébb lépő kalapácsvetőnk.

Kalapácsvetés. Az elmúlt két olimpián két eget rengető doppingbotrány. Kalapácsvetés. Egy viszonylag szűk elittel bíró sportág, ahol a családias hangulat nagyjából garantált. Pars ellenfelei és egyben barátai tehát örülnek a sikerének. – Gratuláló SMS-eket kapok tőlük, persze még ők is tudják, nem száz százalék a történet – mesélte Krisztián a Hírextrának. – Egyébként valóban nagyon családias a hangulat, mert a kalapácsvetés az a sportág az atlétikán belül, amit például a Gonden League versenyekbe sem tesznek be, például a veszélyességére hivatkozva. Ezért mi nagyon sok mindenből kimaradunk, talán ezért is szűkebb a mi kis társadalmunk – vázolta a sportág problémáit újdonsült ezüstvárományosunk.

Fapados dopping

A fehéroroszoknak meg marad a szégyen és a tudat, hogy eljárt a doppingjuk felett az idő. Tesztoszteron? Ezzel doppingolni olyan, mint egy Trabanttal elindulni Pekingbe – aligha érkezik meg, ha meg mégis, úgyis lerobban. A szegény beloruszok úgy látszik lemaradtak a „biokémiai expóról”, amit Pekingben rendeztek az ötkarika árnyékában és nem szólt nekik senki, hogy vannak jobb módszerek is. Vagy csak simán nem tudták megfizetni.

S ha már a problémáknál tartunk, bizony nem az elmúlt olimpiák doppingbotrányai nem tesznek jót a kalapácsvetésnek, Pars is elég szkeptikus a jövőt illetően. – Remélem nem veszik le a következő olimpián a programról, mert ez is benne lehet – így hangzik első számú dobóatlétánk legsötétebb gondolata. Hát bizony, bármi előfordulhat, de ha női kalapácsvetés is ott van a listán, akkor a férfi csak megmarad. Már csak azért is, mert négy év múlva talán a dobogón is láthatnánk Pars Krisztiánt.

Ezüstre várva

Kérdés azonban még mindig maradt bőven – például hogy ki lesz a következő lebukó. Pars azonban nem hiszi, hogy még valaki lebukna, mert szerinte ez is egy meglepő dolog volt. Hiszen elvileg huszonnégy órán belül meg kellett volna tudnunk ezt az eredményt is, ez valamiért nem történt meg.

– Ha ez még ott megtörténik, akkor átvehettem volna az érmet, ami mégiscsak egy nagy elégtétel lett volna – tört elő a keserűség Krisztiánból. – Azt mondják, hogy idehozzák, de ez így már nem az igazi, hiszen én is, mint minden sportoló arra vágyom, hogy egy dobogón át tudjam venni az érmemet.

Az a minimum, hogy a magyar atlétika vezetői ácsoltatnak neki egyet és elviszik Szentgotthárdra. Viccet félretéve: reméljük, hogy azért valamiféle ünnepséget rendeznek az egyetlen magyar atlétikai érmesnek. Megérdemelné, megérdemelnénk.