Pedig ha a sikeres punkzenekar receptjét nézem, akkor a Wizoban tényleg minden benne volt alapanyagként ahhoz, hogy legalább a „halott nadrágokhoz” hasonló szintre törjön: dallamos zene, vicces szövegek, és ugyanakkor komolyabb kérdések körbejárása is, erős antirasszista felhangokkal. Elengedhetetlen hozzávaló a balhék és a polgárpukkasztás, megdöbbentés. Szavaknál is szebben mutatja, hogy mire is próbálunk kilyukadni a Raum der Zeit (a dal üzenete szerint nagyjából az idő végtelenjére lehetne fordítani, ha nem hangozna nagyon rosszul) című számuk. Kezdősora magyarul valahogy így szólna: buzi vagyok, zsidó, ráadásul kommunista,/ fekete vagyok és fogyatékos... Klipje sajnos nincs, úgyhogy be kell érnünk az ilyenkor szokásos rajongói slideshowval.
Itthon pedig a már említett Aurórával közös lemez miatt meglepő, hogy a legtöbben csak csodálkozva néznek a Wizo név hallattán, és azt sem tudják, hogy azt eszik-e vagy isszák. Tamás nevű olvasóink számára mindenesetre emlékezetessé tesszük most a 2005-ben feloszlott német csapatot. A dal nem optimizmusával hódít: a lírai én Thomas sírjánál elmélkedik az élet dolgairól, és úgy dönt: mivel a világon mindent beborít a fekália (sz@r, ha szó szerint fordítjuk, és végül is miért ne), még azok jártak viszonylag jól, akik már nem élnek. Mint Thomas. Kedves olvasóinknak azért élettel telibb napot kívánunk.
A német nyelvű dalszövegek fordításáért, és a további segítségért köszönet Szalay Gergelynek!
