Mérföldkövek a CERN és a részecskefizika történetében
A világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumában, az európai Részecskefizikai Kutatóközpontban (CERN) megkezdte működését a nagy hadronütköztető (LHC), amely a világegyetemet létrehozó ősrobbanást hivatott modellezni. Fontos események a CERN és az itt
2008. szeptember 10. szerda 15:14 - Hírextra
1954. szeptember 29. - Tizenkét európai ország (Belgium, Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc és Jugoszlávia) aláírta egy közös európai atomfizikai kutatási együttműködés, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) alapító okiratát. A szervezetnek jelenleg 20 tagja van, köztük Magyarország, amely 1992-ben csatlakozott.
1957. - Üzembe helyezték a szinkrociklotront (SC), a CERN első protongyorsítóját, amelyet kezdetben részecske- és atomfizikai kísérletekhez használtak. 1959, a részecskefizikai kutatásokra specializált protonszinkrotron (PS) üzembe állítása után az SC-t atomfizikai, asztrofizikai és orvosi fizikai kutatásoknál alkalmazták.
1968. - Georges Charpak, a CERN fizikusa kifejlesztett egy gázzal töltött, úgynevezett sokhuzalos proporcionális kamrát, amely az addigiaknál ezerszer gyorsabban tudta azonosítani a részecskéket. (Charpak 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott a részecskeazonosítás forradalmasításáért.)
1971. - Üzembe helyezték a világ első proton-proton ütköztetőjét, a proton tárológyűrűt (ISR), amelyben a világon elsőként hajtottak végre proton-proton ütköztetést, a CERN jelenlegi protonnyaláb-ütköztetési kutatásának előfutárát.
1973. - A CERN bejelentette, hogy a neutrínóreakciók vizsgálatára létrehozott Gargamelle-buborékkamrás kísérletei során felfedezték a Z (null) részecske semleges áramlását. A felfedezés óriási előrelépést jelentett az elemi részecskék és kölcsönhatásaik megértésében.
1976. - 7 km kerületű pályával felépült a szuper protonszinkrotron (SPS), amely a CERN számos kutatásához szolgáltatott protonnyalábokat. A kutatók ezek segítségével fedezték fel 1983-ban a töltéshordozó részecskéket, a W- és Z-bozonokat. (Carlo Rubbia és Simon van der Meer felfedezésükért 1984-ben fizikai Nobel-díjat kaptak.) A szuper protonszinkrotron az utolsó tag a nagy hadron ütköztetőhöz használt előgyorsítók sorában.
1989. - 27 km hosszú alagúttal megépült nagy elektron-pozitron ütköztető gyűrű (LEP). Az ezzel folytatott kutatások során bebizonyították, hogy az elemi részecskék három családba sorolhatók. A LEP, amely megépítésekor Európa legnagyobb mélyépítési projektje volt, 2000-ben állt le az ugyanabba az alagútba tervezett nagy hadron ütköztető építése miatt.
1990. - Tim Berners-Lee, a CERN kutatója a tudósok közötti gyors információcsere elősegítésére kifejlesztette a világhálót, a World Wide Web-et, definiálta az alapfogalmakat, mint pl. URL, http és html, és megírta az első böngésző és szerver szoftvert.
1994. - A CERN jóváhagyta a nagy hadron ütköztető megépítését. A világ legnagyobb részecskegyorsító alagútjában teljes üzemben protonok milliárdjai száguldanak körbe közel fénysebességgel, a fény sebességének 99,99 százalékával, másodpercenként tizenegyezerszer.
1995. - A kis energiájú antiproton tároló gyűrűvel (LEAR) dolgozó kutatócsoport először állította elő az összetettebb felépítésű antianyagot, az antihidrogén-atomot. Felfedezésük hozzájárult a Világegyetem anyag-antianyag aszimmetriájának feltárásához.
2002. - Két kísérlet során több ezer hideg állapotú antihidrogén-atomot hoztak létre és tároltak annak bizonyítására, hogy ezek az atomok lassan mozognak és elég hosszú életűek ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen őket, mielőtt közönséges anyaggal találkoznak és megsemmisülnek.
2008. szeptember 10. - Végigfutott az első protonnyaláb a világ legnagyobb energiájú és leghosszabb részecskegyorsítóján, a nagy hadronütköztető gyűrűn. Az itt folytatott kísérletektől az ősrobbanás-elmélettel kapcsolatos feltételezések igazolását, valamint a világegyetem keletkezésének titkaival kapcsolatos kérdésekre várnak választ.
Forrás: MTI