A Hortobágyon az első világháború után alakították ki az első halastavakat, később a rizs, az ötvenes években pedig a gyapot termesztésének meghonosításával is próbálkoztak.

Az intenzív gazdálkodás és a hagyományok ellentéte immár tarthatatlanul kiéleződött a hatvanas évek végére. Az állami gazdaságokat összefogó felsőbb szerv és maga a Hortobágyi Állami Gazdaság is az intenzív mezőgazdasági termelést tartotta kívánatosnak. A perspektivikusan gondolkodó szakemberek viszont a kompromisszumra törekedtek, amelyben a természetvédelem elsődlegességét hangsúlyozták és a gazdálkodást ennek rendelték volna alá.

Az állam figyelmét - sok éves kihagyás után - a hatvanas évektől ismét megrendezett hídi vásár és a hortobágyi lovasnapok irányították a térségre. A hídi vásárra országos potentátok is "lejöttek" a Hortobágyra, közöttük Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fehér Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának mezőgazdaságért felelős titkára is, aki hajlamos volt a reformokra, az új gondolatok megvalósítására. Mivel hazánkban akkor még a nemzeti park fogalma sem volt ismert - legföljebb természetvédelmi területekről beszélt a szakma - jelentős volt a nemzetközi támogatók szerepe is. Két magyar származású szakember lelkes támogatója volt a nemzeti parki gondolatnak. Festetich Antal, a természetvédelmi világszövetség alelnöke, Hoffman Sándor, az állattan bécsi egyetemi professzora, s a világszövetség osztrák tudományos bizottságának elnöke volt akkoriban.

1970-ben közös tanulmányt írtak a Hortobágyi Nemzeti Park létesítésének lehetőségeiről, elveiről, szabályairól, fenntartásáról. Leírták, hogy a Hortobágy Európában páratlan magyar egyediséget mutat, érdemes rá, hogy nemcsak egyes növény és állatfajait, hanem az egész életközösségét, sőt magát a tájkomplexumot is élő és működő szervezetként védjék meg.

Az erről szóló levelet a nemzeti parki ügyének magyar szószólói magyarra is lefordíttatták és közreadták illetékes köröknek, s egyre több magyar szakember szorgalmazta a nemzeti park megalakítását. Jellemző módon a helyi megyei vezetők zárkóztak el az új gondolatoktól a legmerevebben. Ők egyetlen dolgot olvastak ki e törekvésekből: ha megvalósul a nemzeti park, akkor a Hortobágyon megszűnik a vadászat, az akkori nómenklatúra legkedveltebb sportja időtöltése, amire meg lehetett hívni a miniszteriális embereket, s a vadásztársak baráti légkörében könnyebb volt kijárni a kedvezményeket. A helyiek kitértek a nemzeti parkra vonatkozó megbeszélések elől, amíg csak az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, Rakonczay Zoltán járt a nyakukra. Ám a park lobbistái meggyőzték Fehér Lajost is a változtatás szükségességéről. Egyik legfontosabb szószólója volt az ügynek Bencsik Sándor, a Hazafias Népfront főtitkára, aki korábban Debrecenben újra indította az agrár felsőoktatást, előbb akadémiai, majd főiskolai és egyetem szinten. Végül is Fehér Lajos megbízta az Országos Természetvédelmi Hivatalt, hogy szervezzen egy tanácskozást, amelyen az érdekelt felek kifejthetik véleményüket. Ezen az állami gazdaságok képviselői továbbra is a gazdálkodás elsődlegességét hangsúlyozták, a nemzeti park hívei kisebbségben voltak.

A tanácskozás közepette azonban megjött a "deus ex machina". Angyal Lászlónak, a Hajdú-Bihar megyei Környezetvédelmi Bizottság elnökének emlékezete szerint a következő történt:
- A tanácskozás vége előtt megjelent Fehér Lajos személyi titkára, s elmondta főnöke álláspontját: "Magyarországon a jövőben megalakulnak a nemzeti parkok, ezek közül első lesz a hortobágyi.

Ennek megfelelően tárgyaljanak tovább!" Ezután az értekezlet 180 fokos fordulatot vett, mindenki kereste a kompromisszumot a megvalósításra. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, az Építési és Városfejlesztési Minisztériummal és az Országos Vízügyi Hivatallal egyetértésben hamarosan meghozta az 1850/1972. számú rendeletet, amely a Hortobágyot 52 ezer hektár területen nemzeti parkká nyilvánította.

A nemzeti parkok és természetvédelmi területek nemzetközi konferenciáját 1973-ban a Német Szövetségi Köztársaságban tartották meg. Itt jelentette be Rakonczay Zoltán, hogy Magyarországon létrejött az első nemzeti park, Európa legnagyobb füves pusztáján, a Hortobágyon. Még abban az évben megalakult a HNP igazgatósága, elnöke Pásztor Károly, a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) docense lett, igazgatója az örökmozgó Salamon Ferenc, a tudományos tanács elnöke Ács Antal, a DATE rektora, titkára pedig Jakucs Pál akadémikus. A tanács 8-10 főből állt, s évente két-háromszor ülésezett. Elkészült a működési szabályzat, s a feladatok programja is. A park igazgatósága a DATE épületében kezdhette meg működését.