A szlovák oktatási miniszter, Ján Mikolaj persze erről másképpen vélekedik. Szerinte ugyanis logikus az, hogy a szlovák 15 évesek azt szeretnék, hogy értsék, miről beszélgetnek az emberek a felvidéki települések utcáin. A helyzet persze nem olyan békés, mint ahogy a magyargyűlölő Jan Slota vezérelte Szlovák Nemzeti Párt (SNS) minisztere lefesti. A felvidek.ma cikke szerint ugyanis a felmérés eredménye az lett, hogy s szlovák tinédzserek egyre negatívabban viszonyulnak a magyarokhoz, szerintük a magyar kisebbségnek csak otthon lenne szabad magyarul beszélni, az utcán nem.

Letérve a demokrácia útjáról

Azzal valószínűleg nem állítunk újat, hogy a szlovák kormánynak egyre kevesebb köze van bármilyen demokráciához, ezt tudjuk és tapasztaljuk. A nyelvhasználat korlátozása azonban már a legsötétebb 20. századi időket idézik vissza. A felvidéki magyarság asszimilációjára vonatkozó igen agresszív kísérletek Robert Fico országlása óta látványosan erősödtek, említhetjük a magyar iskolák magyaróra-számának kötelező csökkentését a szlovák javára, vagy említhetjük, hogy a települések neveit kötelezően szlovák nyelven kell írni még a magyar nyelvű tankönyvekben is (mögötte zárójelben lehet ott a magyar megfelelője), s nem tagadható, hogy az európai bűnüldözés szempontjából példátlan Hedvig-esetnek is magyarellenes gyökerei vannak.

Kisebbségvédelmi keretegyezmény

Mindezen túl a Fico-kormány nemzetiségi politikája nem csak a magyarság érdekével van ellentétben, hanem több olyan nemzetközi szerződéssel is, amelyeket Szlovákia ratifikált. Az Európa Tanács 1994-es kisebbségvédelmi keretegyezménye 1998. február 1-én lépett hatályba északi szomszédunknál, melynek 5. cikkelye kimondja, hogy az egyezményt elfogadó felek biztosítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a lehetőséget, hogy kultúrájukat fejlesszék, s identitásukat megőrizzék a vallásukon, nyelvükön, hagyományaikon kulturális örökségükön keresztül. A keretegyezmény 9. cikkelye kimondja, hogy a felek elismerik az anyanyelven történő szólás és véleménynyilvánítás szabadságát.

A 10. cikkely értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon használni az anyanyelvüket a privát életben és a közterületeken, szóban és írásban egyaránt, sőt, az adott államnak – lehetőségtől függően – a legnagyobb mértékben biztosítania kell a lehetőségek, hogy a kisebbségi személy a közigazgatásban is érvényesülni tudjon a saját anyanyelvén. A keretegyezmény tehát széles körű védelmet biztosít a nemzeti kisebbségek számára ahhoz, hogy anyanyelvüket használni tudják a nemzeti kisebbségekhez tartozók.

Koppenhágai dokumentum

Az EBESZ 1990-es, ún. Koppenhágai dokumentumát nem Szlovákia, hanem Csehszlovákia ratifikálta. A két dokumentum (az Európa Tanácsé és az EBESZ-é) igen nagy részben hasonló elveket fogalmaz meg, amelyek biztosítják az anyanyelvhasználatot. Szlovákia ezekkel az elvekkel, valamint egyfajta nyugatias szellemű gondolkodással megy szembe. A jelenlegi helyzetben ugyanis nem csak az a veszélyes, hogy különböző okokra hivatkozva kormányzati szinten igyekeznek lehetetlennél tenni a kisebbségek nyelvi oktatását, hanem az, hogy ezzel a miniszteri reakcióval elismerték a kormány szélsőjobboldallal való szimpatizálását. Ezek után (minimum) három, elég súlyos kérdés marad.

Nemzetközi közösség

Mit kíván, s mit tud tenni a nemzetközi közösség azért, hogy Szlovákiában a szélsőjobboldal eszmevilága kikerüljön a kormányzati berkekből? Sajnos a nemzetközi közösség – hívjuk azt akár Népszövetségnek, ENSZ-nek, Európai Uniónak, vagy bármi másnak – kevésszer tudott igazán hatékonyan fellépni a jogsértések ellen. Az is probléma, hogy az ENSZ túl nagy egy „lokális” (értendő: kelet-közép-európai) nemzetiségi kérdés kezelésére, az Európai Unió pedig általában akkor lép fel, amikor az Unió alapelveivel ellentétes gazdasági lépés történik egy államban.

A felvidek.ma egy másik írása szerint Szlovákia rövidesen trösztellenes eljárás alá kerül, mert egy törvény nyomán a szlovák posta monopolhelyzetbe került az ún. hibrid postai szolgáltatások terén. Erre tehát gyorsan reagáltak az Unióban, ami arra enged következtetni, hogy a gazdasági szabályszerűség előbbre való az emberi jogok kérdésénél az EU-ban. Így viszont felesleges Brüsszelben óriásplakátokon meghirdetgetni a multikulturalizmus évét (2007). Nem hirdetésekkel, hanem konkrét döntésekkel kellene a multikulturalizmust előmozdítani úgy, hogy – s ez fontos – a befogadó nemzet s a kisebbség kultúrája is fennmaradjon.

Intim szféra

Ha Mikolaj szerint „logikus”, hogy a fiatalok igénylik, hogy az utcán értsék a másik szavát, akkor azért arra kíváncsi lehet az ember, hogy vajon miért. Másképp megfogalmazva: miért akarja tudni azt egy szlovák fiatal, hogy a mellette elhaladó magyar, osztrák, francia, olasz éppen miről beszél a társával? A mikolaji logika alapján ugyanis erről van szó, ugyanis az minimális esetben fordul elő, hogy egy Szlovákiában élő magyar egyáltalán nem beszéli az államnyelvet, azaz nem sokszor fordul elő, hogy egy felvidéki magyar egy szlováktól magyarul kérdez.

Turisták, haza!

Tovább fűzve a kérdéseket: mi legyen akkor a szlovák turizmussal? Menjenek haza a turisták, vagy tanuljanak meg szlovákul sört kérni, mert különben nem fogják őket szeretni a szlovák 15 évesek?

Egyébként Robert Fico miniszterelnök kicsit jobban összefoghatná a kormányát, hiszen ami Mikolaj szerint logikus, valójában szemben áll a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal honlapján is megtalálható, kormányzat által kiadott manifesztum tartalmával. A dokumentum a turizmus fejlesztéséről szól.