Felettébb izgalmasan indul az őszi parlamenti szezon: ha minden igaz, a Tisztelt Ház ma szavaz arról, feloszlassa-e önmagát – ahogyan azt mindenki felvetette már párszor, az ellenzéki és a kormányabb pártok közül is. Kérdés csak az, melyikük mennyire gondolta komolyan.

És most nem is feltétlen a bizottsági helyek és alanyi jogon járó adómentes juttatás-hegyek az érdekesek (rossz az, aki rosszra gondol: ezek az emberek életüket és vérüket - továbbá zabot is – tették fel a haza szolgálattyára, nem saját rút érdekeiknek kiszolgálása mozgattya őket, de nem ám, hát hova is gondolnánk feleym, no).

Illetve persze hogy azok érdekesek – csak nem ennyire primér szinten. Nem az a fontos kérdés, hogy most mi van, hanem az, hogy mi lesz – jövő héten, jövőre, két év múlva, hat év múlva, és így tovább.

Mi lesz?

Szcenárió persze több is akad: Török Gábor elemző szerint a parlament nem oszlatja fel magát, és ez mindenkinek jó lesz. Az SZDSZ korábban már bejelentette, hogy a feloszlatást nem támogatja, így a kormány (és Gyurcsány Ferenc is) marad a helyén. Ezzel a miniszterelnök és pártja is erősödik: lám, akárki akármit hörög, marad a helyén. Lehet, hogy nem a legnépszerűbb ember a parlamentben (sem), de akkora közjogi többség nincs az országgyűlésben, hogy bukjon. Tetszik vagy sem, marad, és folytatja, amit elkezdett. Sőt: elkezdődik lassan a (nyilván) diszkrét és visszafogott osztogatás is: tejjel-mézzel folyó Kánaán nem lesz az országból, de valamennyit csak enyhül a nyomás (még akkor is, ha az új növekedéshez ennél jóval többre lenne szükség – ne legyünk azért telhetetlenek, csodák nincsenek). Persze a költségvetési szigor maradhat (lásd még konvergenciaprogram), de azt már le lehet kommunikálni, hogy lám: azért mégiscsak döcögünk előre. És abban is lehet talán cseppet bizakodni, hogy a pénzt ész nélkül már nem fogják szórni mindenre (csak amiből kap vissza az elit) – tanultunk hibáinkból, megléptük, amit kellett, lám: volt értelme. Nem a legjobb üzenet, de a semminél azért több. Valamivel.

Ha az SZDSZ tartja magát ahhoz, hogy nem akar oszlatni (nem az ő ötletük volt, támogassa helyettük a radai rosseb az MDF-et), ők is kissé elhalkulnak, és a folyamatos izmozás helyett más stratégiát kell választaniuk: ezzel talán csökken a jobbról szerzett szavazatok száma, de talán balról visszaszerzik azt a támogatást, ami néhány éve a párt fennmaradását szolgálja. Vagy lesz több idejük újra kitalálni a pártot. Az sem baj, ami azt illeti, a jelenlegivel lassan a tagjai sem tudnak mit kezdeni. Ne felejtsük el, Fodor Gábor békés, a kormánytól nem elszakadni akaró programja (amit nem igazán tűnik betartani, de ennek okai valószínűleg a pártban is keresendőek) éppen csak két szavazattal kapott többet, mint Kóka harcias elképzelései – úgy tűnik, az egységes álláspont nem a liberális párt erőssége.

Ha kiderül, hogy annyira nem akarják szétzavarni a létező rendet, talán tudnak érdemben is tárgyalni. Ha pedig nem, a pártnak annyi. Ezt valószínűleg nem akarják majd kockáztatni.

Ez a helyzet pedig az MDF-nek is kedvezhet: ők jöttek elő az ötlettel, nyilván meg is szavazhatják a feloszlatást – bebizonyosodik, hogy ők sokkal ellenzékibbek a liberálisoknál. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint Fidesz-pénzelt Almássy-féle csapat bebukott, így Dávid Ibolya is erősödhet kicsit – lám, annyira tart tőle Orbán pártja, hogy semmit sem sajnálnak a megbuktatásáért. Még egy kicsit erősebb hang is belefér, hogy a one woman show-zó fórumosok is elhalkuljanak kicsit.

Igazán csak a Fidesznek (és a KDNP-nek) lehet macerás az egész: új szöveget nem tudnak kitalálni (a szakértői-előrehozott mantrához képest most nem is igen lehetne mit), legrosszabb esetben megkapják az ország irányításának lehetőségét. Amit nagyon másképp nem tudnak csinálni – mert akkor nem kevésszer megkapják, hogy azt a gazdasági konszolidációt sem képesek hozni, mint a sokat szidott liberálkomenisták, vagy simán lehazugozzák őket párszor – ígérnek valamit és mást csinálnak, hallatlan. Az ilyet ők azonnal lemondatnák, lehet példát mutatni.

Ha mégis?

Persze nem elképzelhetetlen az sem, hogy az SZDSZ megmakacsolja magát, és dafke belemegy a feloszlatásba: ez esetben a pártpolitikai forgatókönyv nem tűnik bonyolultnak. Kampány, választások, nyer a Fidesz, az SZDSZ a nagykorúvá lett magyar demokrácia hős halottjaként kivonul a politikából, az MDF talán bejut az országgyűlésbe, és értelemszerűen a Fidesz ellenében maradva talán erősödhet is valamennyit – ez nekik jó, mások véleménye ettől eltérhet, de az már egy másik történet. Az MSZP pedig akár erősödhet is kicsit – Gyurcsánnyal, vagy Gyurcsány nélkül, szinte mindegy: ellenzékben mindig könnyebb népszerűnek lenni, az ehhez szükséges demagógiáért sem kell a szociknak messzire futkározni. Mutogatás, anyázás pedig biztos lesz – csak nem szoknak le erről a kedvünkért, így nagy hirtelen.

Pontosan látni nemigen lehet: próbáltunk a csillagokhoz is fordulni segítségért, a vonatkozó heti horoszkópokat mellékeltük. Ha jól értelmezzük őket, marad a kormány (minő meglepetés...)

Logikai alapon ilyesmire lehet számítani – egyet azonban vegyünk figyelembe: a politika mifelénk véletlenül sem a logika mentén működik. Meglátjuk...