Az európai lobbi fővárosában, Brüsszelben nyílt lobbiirodája a kárpát-medencei magyarságnak. Erdélyben a november 30-i választásokon külön utakon jár majd az RMDSZ és az MPP. Az esélyekről és lehetőségekről vitázott az erdélyi magyar képviselet két emblematikus figurája, Tőkés László és Markó Béla.

Merre tovább, képviselet?

A Duna TV stúdiójában összeült két vezető közel másfél órás beszélgetése jó alapot képezhet arra, hogy tovább közeledjenek az egyébként még mindig nem túlságosan közeli álláspontok. Erdélyben mára már világos, hogy az RMDSZ-en kívüli, pontosabban az RMDSZ hivatalos irányvonalától eltérő politikai gondolkodásnak létjogosultsága van. Továbbra is kérdéses azonban a hogyan kérdése. Külön szervezetről jobb-e beszélnünk, vagy az RMDSZ-en belüli platformok harcáról? Kormányon lenni, vagy elég-e csupán a „parlamenti tényező” státusza?

A lobbiiroda mint kiindulási alap

A kérdés nehézségét az adja, hogy ugyan – ahogy Markó Béla mondta a műsorban – szervezeti szinten különböznek a képviseletek, azonban a megoldandó problémák közösek. Gyakran még az Európai Unió szintjén sem sikerül közös nevezőre jutniuk a magyar pártoknak, azonban a most megnyílott brüsszeli képviseleti iroda egységbe kovácsolta nem csupán a magyarországi, de a kárpát-medencei magyar pártokat. A határon túli nemzetrészek politikai képviseletei közötti megegyezési, tárgyalási folyamatokban az iroda tevékenységének mindenképpen kiindulási alapnak kell lennie, pontosan a problémák közös mivoltából fakadóan. Az iroda friss, ezért az érdekérvényesítést illető közvetlen hatásról még nem tudunk beszélni, s valószínűleg még 1-2 évig nem is fogunk tudni. Az iroda „bejáratásáig” türelem kell.

Együttműködésre ítélve

Más az iroda belpolitikai vonatkozása. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetsége az iroda apropóján ültek le tárgyalni, s egyeztek meg például az EMEF, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakításában – ez máris egy hozadék. Kérdés, hogy az erdélyi magyar politikai elit mennyire fogja magára nézve átveendőnek érezni a brüsszeli együttműködés-orientált mentalitást. Az együttműködéssel azonban van egy probléma, ez pedig a november 30-i parlamenti választás Romániában. A vitából ugyanis ez derült ki, hogy a választásokig hátralévő másfél hónapban (finoman szólva:) alig van lehetőség arra, hogy az MPP és az RMDSZ valamifajta megegyezést tető alá tudjon hozni. Nem kizárt emiatt – persze, egyébként sem kizárt –, hogy az EMEF és a brüsszeli lobbiiroda ellenére sem lesz magyar képviselet a román törvényhozásban.

Kormány? Ellenzék?

Ennek fényében meglehetősen értelmetlen arról vitázni, az RMDSZ kormányon tudott-e olyat tenni, amit ellenzékben nem. A kérdést Markó Bélát szemmel láthatóan váratlanul érintette, ami – bár egy dörzsölt politikustól furcsa, de persze nem csoda. Mi tagadás, kevesen képzeltük volna, hogy magyar oldalról fogják feleslegesnek tartani az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, másfelől Markó tisztában volt azzal is, hogy nem mondhat el bizonyos dolgokat a nyilvánosság előtt. Mindemellett a magyarlakta és magyarok által vezetett települések ugyanis a korábbi évekhez képest sokszoros támogatást kaptak az elmúlt négy évben, ami valószínűleg nem így lenne, ha az RMDSZ nem lenne kormányon.

Radikális vs. mérsékelt

Az, hogy az uniós szél megcsapta az erdélyi politikusokat is csak pozitív lehet, különösen, ha az iroda is egyfajta kényszert jelent az együttműködésre. A képlet, jelesül a radikális (Tőkés László, MPP) vs. mérsékelt (RMDSZ) felállás kiválóan kamatoztatható az erdélyi és uniós politikában (erre láttunk példát Lengyelország részéről az uniós csatlakozási tárgyalások folyamán). Most már csak a november 30-i választásokat kell megúszni, s a lobbiiroda segítségével közösen építeni a kárpát-medencei magyarság jövőjét. Egy nemzeti lobbi ugyanis nem tud hatékony lenni addig, amíg a benne résztvevő felek széthúznak.