MDF: Gyurcsány hatalmáért Almássy?

És lőn. Dávid Ibolya újra egyedül indul az MDF elnöki posztjáért, nem sokkal később pedig Gyurcsány Ferenc számára derült ki: továbbra is a számára oly’ kedves hatalomban maradhat. A demokrata fórum úgy nyújtott be határozati javaslatot a parlament feloszlatásáról, hogy az SZDSZ pillanatnyi álláspontjának megfelelően esélytelen volt a megszavazás, Gyurcsány hatalma pedig egy pillanatig nem volt kérdéses. Az MDF gyakorlott a lehallgatásokban, gyakran nem is értjük hogyan csinálják, viszont most feltűnő, hogy az Almássy-botrány után nem sokkal sietett Gyurcsány Ferenc segítségére, benyújtva a bukásra ítélt feloszlatási javaslatot.

Almássy Kornél problémája, hogy politikusként gyengének találtatott. Fiatal kora ellenére igazán megtanulhatta volna már, például éppen Gyurcsánytól, hogy ha valami baj van, akkor le kell tagadni a csillagokat az égről. Almássy ahogy elindult az elnöki posztért, azonnal árulóvá vált: lezsákista, fideszbérenc, az MDF felszámolására törekszik, bevinné a Patásördög Orbán alá a pártot sötöbö. Jellemző, hogy ha valaki fellépése nem tetszik a hangadóknak, akkor azonnal kegyvesztett lesz. Demokrácia? A többség dönt? Ugyan már! Jöjjenek a CD-k, következzenek az alap nélküli gyanúsítgatások. Esetleg meghallgatni a másikat? Az olyan snassz…, meg még a végén nem Dávid lesz az elnök. Sokkal érdekesebb azonban Fodor Gábor (nem az SZDSZ) és a Fidesz.

SZDSZ: magával rántja-e Fodor?

Fodor Gábor volt az a bozótharcos, akiről elég nehezen lehetett eldönteni, hogy mit is akar, csak csapkodott a machetéjével jobbra-balra. Ő volt az, aki szerint Gyurcsány Ferenc irányába elfogyott a bizalom politikai és társadalmi értelemben is, s ezen túl ő volt az, aki mégis nemmel szavazott a parlament feloszlatására. Persze, érthető, hiszen az SZDSZ számára egy előrehozott választás finoman szólva sem életbiztosítás (s valószínűleg az MDF se ment volna bele, ha a szavazásnak kétes lett volna a kimenetele). Ezzel Fodor hitelességén komoly csorba esett, s ha továbbra is ő marad az elnök, akkor azért abból a hitelességi csorbából az SZDSZ számára is kijuthat. A kétkulacsos politizálás ugyanis csak egy ideig folytatható, utána színt kell vallani. Ez most megtörtént.

Fidesz: erőpolitika többség nélkül

A Fidesszel kapcsolatban kiderült, hogy az erőpolitizáláshoz nem volt meg a jobboldali párt megfelelő háttere, támogatottsága. Eddig úgy tűnt, hogy a Fidesz nyeregben van, s most kiderült, hogy mégsem. Mindemellett az előrehozott választásokra azért illett volna egy konkrét, pontos programmal is kiállni. A Jövőnk című iromány nem rossz, azonban azt elolvasva az embernek sok kérdése marad, amire nem nyújt választ az anyag, kormányprogramként tehát azért nehezen kezelhető.

Gyurcsány: menekvés előre

Gyurcsány Ferenc elérte a célját. Maradt a hőn áhított hatalomban, tekintet nélkül az ország állapotára. Gyurcsány, a bátor baloldali belement egy rizikót nem rejtő szavazásba, azonban a Megegyezésről már nem mert szavaztatni, mondván, az nem kormányprogram, amiről nem kell szavaznia az Országgyűlésnek. Akárhogy is nézzük, a Megegyezés Gyurcsány elveit tartalmazza, amiről bizony lehet szavazni. Arról nem is beszélve, hogy az alkotmányban és a parlament Házszabályában sehol nincs szabályozva az, hogy a miniszterelnök elveiről nem lehet szavazni. Mindegy, a lényeg, hogy a bátorság odáig már nem terjedt, de ez az ellentmondás a baloldalon körülbelül senkit nem izgat, legkevésbé Gyurcsányt.

A miniszterelnököt egyébként sem érdekli, hogy mit mondott korábban, s ahhoz képest hogyan cselekszik. Volt itt már őszödi beszéd, volt itt már egy tucat meghirdetett program, átlagban évente kettő, amelyekből persze a világon semmi nem lett. Mégsem ez az érdekes, hanem az, hogy jön a Fidesz, s személyesen a sátán, Orbán Viktor, akitől még a gyermekeinknek is borzonganiuk kell. Egészséges ember persze szánalommal vegyesen röhögi körbe a hatalommánia Gyurcsány Ferenc névre hallgató megszemélyesülését.

Grósz köztünk jár

A kommunizmus szelleme járja át a magyar Országgyűlést – parafrazálhatnánk Marxot. Emlékszünk, amikor Grósz Károly 1988-ban, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásában már nem tudott mással előrukkolni, csak a fehér terror rémével? (Aztán persze megbukott, de csak miután szénné égette magát a román diktátor, Nicolae Ceauşescu előtt.) Most Gyurcsány lép a nyomdokába, szerinte ha az SZDSZ és az MSZP nem működik együtt, akkor „egy olyan Magyarország képviselői lépnek a színre, amely Magyarországtól nem nekünk kell borzongani, hanem a gyerekeinknek”. Bravó. Gyurcsány cselekvési programja tehát ennyi. Jön a Patásördög Orbán, akitől rettegni kell, de majd ő, a talpig demokrata Gyurcsány „Hazudtunk-másfél-két-évig” Ferenc ellenáll a fasizmusnak, s megmenti az országot. Márpedig ennek az országnak nem Orbán Viktor a nagyobb baja, hanem éppen a Gyurcsány-kormány impotenciája.