A Libération Hantai Simon festőművészre emlékezett

A baloldali újság kulturális mellékletének címlapját betöltő fotóval illusztrált méltatásban búcsúzott a magyar származású francia festőművésztől, akit 85 éves korában múlt péntekre virradó éjjel álmában érte a halál párizsi otthonában.

A lap szerint az 1922-ben magyarnak született Hantai egész életében a budapesti Képzőművészeti Főiskolán megszerzett technikát használta, annak ellenére, hogy 1949 óta Párizsban élt és francia állampolgárként halt meg.

A szürrealizmus atyjával, André Bretonnal való találkozása meghatározta pályafutását: első párizsi kiállítása 1953-ban a szürrealisták galériájában volt. A fordulópont Hantai számára Jackson Pollock és az akciófestészet felfedezése volt: 1956-os Jean-Pierre Brisset emlékének szentelt párizsi kiállításának meghívójára azt írta: "Az utolsó jel a jel hiánya".

Műtermében többféle technikával kísérletezett, amelyeket művészetében is felhasznált. A jel tagadását ismételgetve az ötvenes években absztrakt kalligrafikus képeken dolgozott, majd kifejlesztette jellegzetes pliage-technikáját: összegyűrte a vásznat, egy részét megfestette, s így a széthajtott vásznon költői geometrikus formák rajzolódtak ki, amelyeknek a fehéren hagyott részek adtak ritmust. Úgy festette véletlenszerűen a motívumokat, ahogy a szürrealisták használták az automatikus írást - hangsúlyozza a Libération.

Hantai fokozatosan eltávolodott a kompozíció fogalmától, sorozatokba rendezte a vászon gyűrésével, összenyomásával, csomózásával, szabályos, szabálytalan vagy szimmetrikus hajtogatásával készített munkáit. Mindegyik időszakának megvoltak a motívumai. Ő volt az első festő, aki élő anyagnak tekintette a vásznat, azt állítva, hogy a festmény önmagát teremti meg. Annak ellenére, hogy a szélsőségességig játszott az esetlegességgel, Hantai tudós munkásságot alkotott, amelyen igazából soha nem győzedelmeskedett az automatizmus - írja Vincent Noce.