Ez pedig fáj a mi jó kis négylevelű cégünknek. Nem is kicsit, mert hát ugye miért is tetszene az államnak, hogy az egyébként játékoskedvű állampolgárok ott és úgy áldoznak Fortuna oltárán, ahogyan esélyük sincs az ellenőrzésre. Meg persze az is közrejátszik, hogy ugyan a lottó szent és sérthetetlen, de a jövő csak az online színtéren képzelhető el. Állami monopóliumról van tehát szó, olyan uralkodásról, ami már így is csak névleges – valamit mindenképpen tennie kell hát az államnak.

Kié a piac valójában?

A legújabb hírek szerint tesz is: mégpedig némileg meglepő módon nyitni akar a nemzetközi internetes fogadóirodák felé. De nem csak úgy jótékonyságból, hanem súlyos pénzek fejében. A Pénzügyminisztérium tervezete szerint ugyanis kerek egymilliárd forintot kérne el évente a cégek legális tevékenységéért a nagy és hatalmas állam bácsi.

De kezdjük az elején: a magyar szerencsejáték piac ugyanis – ha nem számolunk ezekkel a netes vállalkozásokkal – nagyjából kétpólusú. Az egyik – az erősebb – ugye a nagy Sz.Zrt., a másik oldalon pedig a több ezer engedéllyel rendelkező kisebb játékszervező (javarészt pénznyerő automatát üzemeltető vállalkozás) áll. Ebbe az aprópénzcsilingelős idillbe rondítottak bele a különböző netes játéktermek. A Szerencsejáték Törvény ugyanis kimondja: „Számsorsjáték és fogadásos játék szervezését – a lóversenyfogadás kivételével – csak az állami monopólium végezheti”. Ezek szerint a Sz.Zrt. monopolhelyzetben képzeli magát, ami azért a viszonyokat ismerve kissé megmosolyogtató. Ez ugyanis már nagyon rég óta nincs így, s úgy tetszik, most már nem is lesz soha.

A netes cégek ugyanis felismerték, hogy az égvilágon semmi bántódásuk nem eshet attól, ha Magyarországon is kínálják a szolgáltatásaikat. Attól ugyanis, hogy magyar egy online játékterem nyelve, még semmi köze nincs az országhoz. Ezek a cégek valahol messze, mondjuk a Kajmán-szigeteken, vagy valamelyik másik adóparadicsomban vannak bejegyezve – nem is tudnak ellenük fellépni semmilyen eszközzel. Magyarul hiába nincsenek köszönőviszonyban sem a magyar törvényekkel, hiába aratják le a hazai szerencsejátékosok pénzét, szabadon garázdálkodhatnak.

Az USA és a hasonló cipő

Mit tehet ilyen helyzetben az állam, ha mégis pénzt akar látni a gombamód szaporodó online vállalkozásoktól? Amit mondjuk Veres János pénzügyminiszter visz az Országgyűlés elé: nem más, mint a piac korlátozott kinyitása. Korlátozás, korlátozás... miért nem lehet értelmes és konzekvens szabályozással az egész piaci hercehurcának véget vetni?

Mint ahogyan próbálják azt az Egyesült Államokban is. Ott is persze azokban az államokban, ahol amúgy is komoly szankciókkal szorítják ki a szuszt is a szerencsejátékból. Ilyen környék például Kentucky állam, ahol egyszerűen már olyan végzést is kibocsátottak, amely 141 szerencsejátékkal összefüggésbe hozható internetes domainnév lefoglalását mondja ki. A komoly lóversenyipari háttérrel büszkélkedő állam kormányzója szerint az illegális és szabályozatlan szerencsejáték-honlapok "piócák közösségünk testén", és sportszerűtlenül aláássák Kentucky lóversenyiparát – így a helyi első ember. S hogy ez miért érdekes? Ugyan nálunk nagyjából csak a Szerencsejáték Zrt-t tudnák aláásni a galád cégek, de az is pont elég az állam szerint.

Létezik azonban egy érdekes szabályozás Magyarországon, ami kimondja, hogy tilos a külföldi szerencsejátékok hazai promóciója. „Nem folytatható külföldön szervezett szerencsejátékban történő részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység,
valamint külföldi szerencsejátékhoz kapcsolódó reklám vagy propagandatevékenység. A reklámtilalom megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős” – mondja ki egyértelműen a Szerencsejáték Törvény. Micsoda, tilos? Nem tud úgy az ember egy meccset megnézni valamelyik magyar sporttelevízióban, hogy a félidőben (vagy akár a meccs közben, mint a Sportklub nevezetű csodán) ne akadjon bele valamelyik komolyabb netes sportfogadó cég reklámjába. A megoldás: a pénz beszél, a többi nem számít.

Ki fog fizetni?

Ebből a pénzből szeretne hát a magyar állam is látni egy keveset, de erre csak úgy van esélye, ha valamilyen szinten feladja az eddigi kőkemény (vagy csak előnytelen) elveit, és lepaktál a cégekkel – ha fizetsz, jöhetsz alapon. De miért lenne ez jó az online piacot így is uraló másik félnek? Nem lenne jó. A másik kérdés pedig, hogy miért nem próbálkozik a Szerencsejáték Zrt a netes piac meghódításával? Hohó, próbálkozik az, de csak úgy módjával. Még tavaly írtak ki egy tendert az illetékesek az internetes játékok kiépítésére. Egy ilyen pályázat azonban Magyarországon még szép, hogy nem megy simán. Győztes ugyanis még csak-csak lett, érdemi lépés azonban nem: ezzel is csak lépéshátrányba került a tehetetlen SzZrt., amíg ha ezt az új törvényjavaslatot elfogadja majd a Parlament, úgy a Bwin, a Sportingbet és társaik teljesen szabadon, fejenként egymilliárdért uralhatják majd az egész netes hadszínteret.

Nagy összegben mernék fogadni (meg is látogatom nyomban valamelyik online játékoldalt, hátha erre is kínálnak már valami jó kis oddsot), hogy egyrészt a módosítás hatályba lépése után sem fog semmi változni, azaz állam bácsink nem fog sokat profitálni a dologból, másrészt pedig a fogadókat sem fogja meghatni a változás. A pillanatnyi állás szerint tehát nem áll jól a magyar szerencsejáték piac, és fejlődés sem nagyon várható. Ezt mondják az online cégek is, tehát ne csodálkozzon senki, ha ők nem igazán erőltetnék a változást.

Bár a szerencsejátékzéertés pókerklienst azért én is kipróbálnám egy freeroll erejéig…