Színház a metróalagútban

A Ráday Kultucca programsorozata keretében megrendezett előadás szervezői előre figyelmeztették a limitált számú közönség tagjait, hogy öltözzenek fel jó melegen, valamint javasolták nekik: ha módjukban áll, párnát is hozzanak magukkal.

A jó tanácsot nem mindenki fogadta meg, így egyesek elegáns öltözékben voltak kénytelenek átvágni a konténerek, olajoshordók, hatalmas fémgyűrűk, raklapok, cső- és huzalhegyek között vezető, igencsak sáros úton, hogy eljussanak a "nézőtérhez" vezető lépcsőhöz. Pontosabban egy lépcsőt imitáló, meglehetősen ingatag fémszerkezethez, amelynek egyes részei között enyhén csúszós fapallók biztosították az átjárást.

A mélységbe igyekvő meghívottak és szerencsés kisorsoltak - összesen mintegy 100 ember - biztonságérzetét úgy tűnt, a bejárati konténernél kiosztott munkavédelmi sisakok sem növelték.
A hosszas várakozást, sorban állást, majd az imbolygó fémszerkezeten való lejutást követően a nézők elfoglalhatták helyeiket a kivájt metróalagútban, a szobát imitáló díszletelemekkel zsúfolt aprócska színpaddal szemben elhelyezett műanyag székeken.

A lejutást biztosító szerkezethez hasonlóan a kezdés is csúszott, így a szerencsés megérkezést követően a nézők részesei lehettek a hangpróbának és egyéb technikai műveleteknek is. Az ígéretekkel ellentétben fűtés nem volt, így a felkészültebbek pokrócokkal, sálakkal és sapkákkal védekeztek a hideg ellen, mások dideregve ülték végig a William Gibson tollából származó darabot, amely egy furcsa párkapcsolat szépségeit és nehézségeit tárta fel egy felvonásban.
A Szervét Tibor és Dobó Kata által előadott, Verebes István rendezte kamaradarab a "nézőt próbáló" körülmények ellenére osztatlan sikert aratott.

Várkonyi Zoltán, a Pinceszínház igazgatója az MTI-nek korábban elmondta, hogy a Libikókát egyetlen alkalommal adják elő az épülő metróállomáson, amely átadásáig feltehetően más előadásoknak sem biztosít majd helyszínt.