Pauer Gyula kiállítása

Minderről a Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrász, látványtervező és performanszművész vasárnap nyilatkozott az MTI-nek. A magát egyszerűen képzőművésznek valló Pauer szerint a pszeudo tükrözi a társadalmi körülményeket. A szó egyébként azt jelenti, hogy hamis, nem valódi, olyan, mint ha az lenne, de nem az. "Az én egész munkásságom ezzel foglalkozik, immár 38 éve". "A látvánnyal látszólag beugratom az embereket egy hamis képbe, de annak érdekében, hogy rádöbbentsem őket a valóságra." A pszeudo az én esetemben maga a valóság - fogalmazott a művész.

Hogy mi a célja ezzel az irányzattal? A hetvenes évek diktatúrájának idején a pszeudo egyfajta kritikaként jelent meg, s nem is nagyon tetszett. "Akkoriban gyakorlatilag letiltott művész voltam" - emlékezett vissza Pauer Gyula, aki a képzőművészet eszközeivel kívánta bemutatni, hogy az uralkodó szocialista realizmus művészeti felfogásában minden hamis, manipulált, tehát pszeudo. A diktatúra megszűnése után viszont a globalizáció által áthatott világban ugyanúgy megvannak ezek a pszeudo vonások - jelentette ki, utalva arra: "Arra igyekszem felhívni az emberek figyelmét, hogy vigyázzatok, mert ahol csak lehet, becsapják őket."

A most nyílt berlini kiállítást szeptember elején Chemnitzben - az egykori Karl-Marx-Stadtban - "történelmi" magyar, s Pauer Gyula nevéhez fűződő siker előzte meg. Pauer ugyanis bebizonyította a chemnitzieknek, hogy az 1971-ben a kommunista diktatúra kellős közepén, a város szívében felállított hatalmas Marx-szobor valójában Lenin. Azaz alkotója, a szovjet Lev Kerbel ténylegesen nem csinált mást, minthogy vett egy Lenin portrét, és egyszerűen Marx haját, s szakállát illesztette rá. Az MTI-nek most minderre így emlékezett: 1970-ben az újságból értesült arról, hogy a keletnémetek egy szovjet szobrászt kértek fel egy Marx-fej megalkotására Karl-Marx-Stadtban.

"Ez már önmagában véve számomra nagyon groteszknek tűnt. S a közzétett gipszminta láttán azonnal rájöttem, hogy az nem véletlenül egy szovjet szobrász műve. Kerbel ugyanis valójában Lenint formázta meg. Marxnak csak a haját kellett eltüntetni, s rögtön megjelent Lenin. Az akkori Szovjetunióban egyre-másra képezték a kifejezett Lenin-, illetve Sztálin-szobrászokat, akiknek csakis egy sematikus fej bemutatása volt a feladata. S a mai Chemnitzben évtizedekig senki nem vette észre, hogy a szobor valójában Lenin" - mondta el Pauer Gyula, aki a közelmúltban ezért felvette a kapcsolatot az ottani kortárs múzeummal. A szoborra pedig ezután kezdeményezésére rávetítették azt a képmást, amelyet egy újságból ollózott ki, s egyfajta elektronikus technika alkalmazásával a szobor Leninné, majd egy kis "játékkal" hol Marxszá, hol Leninné változott.

Minderről egyébként Mathias Lindner chemnitzi múzeumigazgató a napokban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak úgy nyilatkozott: " Már korábban is hallottam azt a pletykát, hogy a városban egy Janus-arcú szoborfej van. Ez azonban mindaddig titok maradt, míg Pauer fel nem nyitotta a szemünket."

Pauer Gyula természetesen több alkotására is büszke. De - mint az MTI-nek elmondta - a legbüszkébb a Duna-parton készült holoakusztemlékműre, a Cipők a Duna-parton című kompozíciójára, amellyel a nyilas terror áldozatainak állít emléket. "De büszke vagyok Vatikánban őrzött munkámra, a Torinói lepel szobrára is" - jelentette ki. S büszke az 1978-ban megvalósított monumentális szabadtéri alkotására, a 131 feliratos táblából álló Tüntetőtábla erdőre is, amelyet az akkori hatóságok azonnal megsemmisítettek, s mostani berlini bemutatásukra immár harmadszor kellett rekonstruktuálnia. Arra pedig külön büszke, hogy azokat most a német főváros egyik legelőkelőbb helyén, a múzeumszigeten állították fel.
Berlinben ez a művész első egyéni külföldi kiállítása.