Palóc öltözetek napjainkban

Lengyel Ágnes ismertette: a palóc népviselet cifra, sokszor fényűző volt, az asszonyoknak szinte minden ünnepre más-más színű szoknya, kendő illett.

A közelmúltban feléledt az igény a már kiveszett, vagy csak az idősek által őrzött ünneplő öltözetek felújítására, és a fiatalabbak is felkeresik a hagyományos ruhák készítéséhez még értő varrónőket, hogy a régire hasonlító ruhát varrassanak újra, vagy átalakítsák a még fellelhető viseletdarabokat - tette hozzá.

A főmuzeológus kifejtette: a viselet rendkívül árnyalt módon fejezte ki az életkort, az alkalmat és a társadalmi helyzetet, pontos jelentése volt az egyes ruhadarabok színének, az anyagok minőségének.

A mai ünneplők esetében az identitás kifejezése és az esztétikai lehetőség vált dominánssá. Az újravarrott öltözetek a nőknél az ingvállas-vállkendős viselet legutolsó fázisát rekonstruálják, míg a férfiak mai ünnepi palóc ruházata az első világháborúig hordott bőgatyás-vászoninges viseletet, vagy a már városiasabb posztó öltözeteket hozza vissza.

A Palóc Múzeum 2006-ban és 2007-ben vásárolta meg Hollókő és Érsekvadkert kortárs ünnepi öltezeteinek kollekcióját a Néprajzi Múzeum MaDok programja a jelenkor kutatása keretében.
Lengyel Ágnes elmondta: a világörökségi Hollókőn elsősorban a folklórprogramok előadói, "a turizmus színpadán szereplők" készíttetik a tradicionális viseletnek megfelelő ruházatot, de megfigyelhető már ez a betelepülőknél is.

Érsekvadkerten a hagyományőrzésben megmutatkozó aktivitás keltette új életre a viseleteket.
Ebben a faluban érdekes vonásnak nevezte a kiállítás rendezője a magyar identitás megnyilvánulását, mint nemzeti színek a főkötőn, szoknyán, a kötény kötőjén, vagy a piros-fehér-zöld csíkos, kézzel kötött harisnya.