Plakátok és a nép

A nép nézi. A nép látja. A nép nem érti. Legalábbis azt biztos nem, hogy erre mi szükség van. Azt sem, hogy ez nekik – a pártnak – mire jó. Hisz a kormány eddigi eredményei a legjobb indulattal szólva is kétségesek – amit a világgal szemben tanúsított negatív magyar hozzáállással párosítva a köznyelvben „rossz”-ra szokás fordítani. A politikai megosztottság és apátia sohasem látott mértékben ölt testet Magyarországon. Tehát mit akarhatnak? Újabb embereket megnyerni? – esélytelen. Jelenlegi bázist megerősíteni? – nos, aki ezt elhiszi, azt úgyse lehet eltántorítani. Kijelenteni, hogy minden jobb, mint 4 éve? – azt éreznénk, kérem szépen. Egy kis pénzt adni valamelyik nagykutya rokonának egy reklámcégben? – eddigi legreálisabb, bár elvethető lehetőség.



Azt hihettük volna, hogy a tavalyi plakátőrület (plakátkampány, ellen-plakátkampány, ellen-ellen-plakátkampány, „ha ő ennyit, én még többet”) után kirobbant tömeges anyázás, és az a tény, hogy a kifigurázott plakátok nagyobb népszerűségre tettek szert, mint az eredetiek, kissé visszavetette a parlamentiek reklámozási kedvét. De nem. A két évvel ezelőtti választásokon 293%-al növekedett a plakátozás mennyisége, a 2002-eshez képest, pedig akkor se volt kevés. Gondoljunk bele, hogy ez mekkora költségekbe kerülhetett egy-egy pártnak, vagy hány fa lelte értelmetlen halálát emiatt. Ennyi pénzből finanszírozni lehetett volna valamelyik pénzügyileg vitatott programtervezetet, vagy nem kellene leállítani a négyes metró építkezéseit…

A megváltozott jelszó: Elkúrtuk helyett Beindultunk

Pár évvel ezelőtt még tökéletesen ellentétes volt az MSZP kommunikációja a mostanihoz képest. Nyíltságról, őszinteségről, hibák belátásáról és reformokról szólt az „Elkúrtuk” kampányprogram. Most a „Beindultunk” teljességgel megváltoztatta ezt: csak a jó dolgok kifényezése, semmi önkritika, valami belátás, vagy „bocs ezt rosszul csináltuk”. Valamint reformokat sem nagyon emlegettek, látva mi lett az első próbálkozásokból. Csak a két év küszködéseiből kihozott szerény eredmények világba üvöltése. Tán túl hangosan.



A kampány a kormány elmúlt két év gazdasági eredményeinek megismertetése érdekében született vasárnap és október közepéig tart. Eredeti üzenetének célja, hogy „óvatos derűlátásra van ok, mert az eddigi erőfeszítések után valami elindult, az idén már láthatóak és kézzel foghatóak az eredmények a gazdaságban.” Tehát 2008-ban - a plakátok szerint – gyorsabban nőnek majd a nyugdíjak, emelkedik a bérek vásárlóértéke, gyorsul a gazdasági növekedés és növekszik a lakosság fogyasztása is. Vagyis minden happy lesz.

Számok háborúja

Persze ez a happy nagyon is relatív (most nem arról beszélek, hogy a Fidesz ezt másképp látja, mert nálunk a két nagypárt MINDENT másképp lát), mert az összes kimutatást, közvélemény kutatást, és egyéb adatokat annyiféleképpen lehet értelmezni, hogy két teljesen ellentétes eredmény is kihozható belőle. Az is, hogy happy, az is hogy nagyon nem happy. Pedig a két évvel ezelőtti adatokhoz képest tényleg beindultunk, és az államháztartási hiány is csökkent. Az ellenzéki párt az alacsony növekedést, a magas inflációt, és azt a számítást hozza példának, miszerint egy év alatt 31 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma.



Talán ez a túlzott happy beállítottság is oka annak, hogy az emberek 70%-a nemigen hisz a kiállított plakátoknak (amibe az MSZP „fanatikusainak” egy része is benne van), valamint hogy a kormány politikusai sem igyekeznek beszédeikben használni a beindultunk szót. Az időpontválasztás is eléggé furcsa volt az MSZP szemszögéből: elég nehéz beadni a „minden rendben” szindrómát, amikor éppen gyűrűzik a gazdasági világválság, főleg pesszimista kishazánkban. Egyesek szerint ez a "hurráoptimizmus" már a 2010-es választási kampány előszele, de könnyen lehet, hogy eme vihar visszafele sül el, és felborítja a hajót.

A szomorú igazság az, hogy bár mind a négy állításnak van valóságalapja, de ezek mindössze szerény alapok, és korántsem érnek annyit, hogy ezt hatalmas plakátokon és a világhálón egyaránt reklámozni kelljen. Ezek pozitív, de gyenge eredmények, így az MSZP-nek azt kéne csinálnia, mint bárhol máshol, hasonló helyzetben lévő pártoknak Európában: meghúzni magukat, és igyekezni hogy olyan eredmények szülessenek, amiket lehet is plakátozni.