Ha valakivel, akkor Feróval beszélgetni nem egy teljesíthetetlen feladat, hiszen a Beatrice frontembere mindig is szeretett beszélni, na meg persze énekelni. A Rocközönben való vendégeskedését is úgy kezdte, hogy ő bizony már a Pont FM rádió rajongója, mégpedig a zene miatt. Egy harminc éve a színpadon élő öreg rockertől ez bizony nem kis dicséret, de nézzük, hogyan fényezi saját magát – bár arra sem szorul.

A csajokra a legbüszkébb

Hiszen harminc éves a Beatrice, és ezt meg is ünneplik egy nagy jubileumi koncerttel, ami 18-án lesz a Pecsában. Lesz ott minden, ami kell egy jó bulihoz: fiatal, kevésbé fiatal, és kifejezetten öreg zenészek, ahogyan Feró mondja: „bottal, meg járókerettel zenélő öreg embereket azért nem akarunk feltenni a színpadra”. Na jó, azért Feró kissé túloz, mert bár már elmúlt hatvankét éves, de azért még mindig nincs semmi gondja.

Mindezt alátámasztva széles vigyorral közölte is Hunyad Ákossal, a Rocközön műsorvezetőjével, hogy az elmúlt harminc évből a csajokra a legbüszkébb, s hogy nyomatékot adjon a tipikus „öregrockeres” kijelentésének el is kezdte mormolgatni a Sex, Drugs and Rock'n'Roll első sorait. Az elmúlt harminc évben igazi rock'n'rollban volt része, s amint mondta, csak így lehetett túlélni az akkori világot. A legjobb időszakaként a ’88-as, ’90-es évek környékét említi, de mint elmesélte, a mai napig rengeteget koncertezik a legújabb Beatricével. Nyolcvanöt koncert egy nyáron nem kis teljesítmény, de lehet, hogy van nyolcvanhat is. Mindegy is, hiszen a lényeg az, hogy örömmel zenélnek, még akkor is, ha legtöbbször lakodalmas falunapokra hívják őket.

Feró és a járókeret

Mint Feró hangoztatja, mindig igyekeznek a közönségre szabott zenével előállni. Azaz mégsem mindig, mert például amikor felhangzik a Nagyvárosi Farkas (s közben mintha gitár lenne a kezében, a stúdió székén ülve elereszt egy néhány léggitár mozdulatot), akkor az öregek is eldobják a járókeretüket (már megint az a fránya járókeret, lehet, hogy csak megérinti Ferót is az öregedés szele…), és mennek előre tombolni. A magvas gondolatot aztán ki is fejtette Feró, szerinte aki húsz éve még a legnagyobb rajongójuk volt, az ma már nagypapa. Meg persze továbbra is a rajongójuk.



’78 ugyan már messze van, meg is jegyezte Feró, hogy ők akkoriban nem igazán koncentráltak másra, csak arra, hogy fiatalok. Meg persze a zenére, arra, hogy a saját hangjukon szólaljanak meg, nem is akartak senkinek megfelelni. Ma azonban sokan esnek ebbe a hibába, meg estek is anno, például a heavy metal. Feró szerint az a Beatrice titka, hogy mindenfélét kell játszani, s lám nem is érinti a trendek állandó változása. Ehhez pedig még hozzáteszi, hogy mindezt gyakorló médiásként is mondja, de mi elhisszük neki simán is, mert hát ugye ő a Nagy Feró.

"Igen, én voltam a Nagy Feró..."

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy zenekarával harminc éve divatot teremtett, és kis túlzással máig viszi is hátán. Bár szerinte ma Magyarországon nem feltétlenül kell divatot teremteni, inkább követni kell, mert túl kicsi a piac. Íme Nagy Feró, a menedzserlelkületű rocker.

Visszatérve azonban a Pecsában 18-án esedékes nagy, össznépi Beatrice koncertre, Feróék nem terveznek eget rengető meglepetéseket. Vagyis ők legalábbis nem nevezik azt annak, hogy összetrombitálják azokat az egykori tagokat, akik valaha szerepet játszottak a zenekar életében. Persze nem felel meg mindenki a szigorú kritériumoknak, mert Feró szerint bizony van, aki 15 éve nem állt színpadon, s az ilyennel nem is tudna újra együtt zenélni. Jól van, na. Ha nem akar, akkor nem kell. Ebből kiindulva azonban joggal vetődik fel a kérdés az olvasókban, hogy csak a Nagy Feró szava számít a zenekarban? Hiszen az újkori Beatricében öten játszanak. De Feró vállalja magát. Elmondta, hogy szerinte is egy kicsit több, mint frontember, és hozott egy elég érdekes példát is.

Ott volt ugye az egyik kereskedelmi tévé korcsolyázós show-ja (így mondta, hát így írom le), amiben még nagyobb ismertséget szerzett a közéletben. Mint mesélte, egyszer vidéken járt egy fellépésen, és megállította egy öregebb néni. – Jé, magát ismerem! – örült meg a néni. – Maga a korcsolyaművész! – Mire Feró kissé gúnyosan válaszol – Igen, én voltam a Nagy Feró…

Hogy is van az a szellentés?

De mint mondja, hülyékre szükség van, ezért vállalja az ilyen felkéréseket. Azt viszont határozottan elutasította, hogy túlzottan megerőszakolná a bandát, inkább hagyja a többieket is érvényesülni. Például a készülő új lemez (hohó, még erre is futja az energiáikból) dalait a többiek írják, mivel a zene az övéké is kell, hogy legyen. Sőt a zene mindenkié, s az sem mindegy, hogy miként készül el. Feró elmondta, szerinte a Beatrice inkább egy család, ahol megesik, hogy valaki böfög egyet, vagy szellent. Feró receptje szerint ilyenkor nem veszekedni kell, hanem inkább jóízűeket szagolgatni. Hm, ez lenne a Beatrice titka?

A frontember szerint inkább az, hogy a pia összetartja őket. Bárhogy is van, piával, vagy pia nélkül, egy biztos: a Beatrice bizony a magyar rocktörténelem egyik fő fejezete. Kéretik megtekinteni élőben 18-án a Pecsában. Akkor már a babos kendő is előkerül, ezt garantálom.