Ernyey és A P@si

A P@si címmel új könyve jelent meg Ernyey Bélának, aki színészi pályáját 1968-ban a Vígszínházban kezdte, majd 29 évesen Bécsbe szerződött. Német nyelvterületen színházi szerepek mellett tévés, gyakran műsorvezetői feladatokat vállalt. Aztán 1985-ben megírta az önéletrajzát. Azóta még hat könyve jelent meg. A legújabb műfaji megjelölése: oknyomozó regény.

Az internetes ismerkedés, párkeresés titkait boncolgatja. Ernyey beleszőtte magát a "hálóba", Joyking néven jóképű, sikeres negyvenöt éves férfiként jelentkezett be. (Azért fiatalította meg magát húsz évvel, mert amikor szerényen tízet tagadott le, akkor csupa "elvált anyóka" kereste meg.) Ő pedig olyan 26-36 éves nőt keres, aki mediterrán lelkű, sokat olvas, kedveli a művészeteket, a humort, az utazást, kellően sportos, cserfesen huncut, tudatosan érzéki, nem dohányzik, nincs tetoválása, nem puffasztott az ajka, nincs mikiegér szemöldöke és jókor nevet a moziban.

Ezek persze nem Ernyey Béla, hanem a könyvben szereplő Pasi igényei. Főhőse tapasztalatait azonban a sármos színész gyűjtötte össze. Az egyik feladvány a könyv olvasásakor éppen annak a kibogozása, hogy mi egyezik a valósággal és melyek a fiktív elemek a történetben.

- Mi volt előbb: a magánemberi szándék, hogy az internetet hívja segítségül a párkereséshez, vagy az ötlet, hogy könyvet ír az új technika adta ismerkedési lehetőségről? Hónapokkal ezelőtt ugyanis a bulvársajtó megszellőztette, hogy két barátnő lebuktatta Önt, mert ugyanazokkal a szavakkal udvarolt nekik a világhálón.

- Akkor már négy hónapja megkötöttem a szerződést az oldal üzemeltetőivel, hogy két fényképpel és nem a saját nevemen felkerülök, s elkezdem a kutatómunkát. Talán még jól is jött az a botrány nekem, mint írónak, mert két-három rész módosításával be tudtam tenni a könyvbe a sztorit.

- Milyen érzés volt így ismerkedni?

- Eddig ismeretlen világba csöppentem, olyan közösségbe, ahol az ember nem tudja a mindennapi kapcsolatteremtő rutint használni.Korábban azt hittem, pusztán életkorom és élettapasztalatom alapján legalább jó négyest kapok "nőismeretből", de rá kellett jönnöm, ebben a körben dadogós kettes jár nekem. Romantikus és kicsit régimódi férfiként én szerettem volna landolni egy nő mellett, de erről ott szó sincs. A nő ma már nem szorul rá a férfira úgy, mint azelőtt. A pasitól csupán azt várja, hogy legyen pénze, szabad ideje, legyen udvarias és legyen jó az ágyban. és egyáltalán nem fontos, hogy mindezt hosszú távon szolgáltassa.

- Szövődtek így baráti kapcsolatai?

- Abszolút. Persze azokból a reakciókból volt a legtöbb, amelyekben válogatás nélküli szavakkal vetik a szememre: hogy merem Ernyey fotójával kínálni magam? De száz olvasóból egy-kettő elhitte, hogy tényleg én vagyok. Van egy hölgy, akivel a könyvben végig magázódunk a levelezéseinkben és a találkozásunkkor is, vele például, igaz, máig pertu nélkül, tartom a kapcsolatot.

- Mondhatjuk-e, mivel ez már a hetedik könyve, hogy pályát módosított? Vagy egyszerre párhuzamosan több művészeti ágban teljesíti ki önmagát?

- Ez a baj Magyarországon! Ha az ember egy picit sokoldalúbb, akkor rögtön gyanúsá válik, holott egyszerűen arról van szó, hogy egy értelmes ember, pláne, ha ikerjegyű, mint én, nem tud megmaradni az általa választott vagy rá oktrojált foglalkozás körében. Azért lettem producer, mert szerettem volna olyan produkciókat is megmutatni a világnak, amelyekben nem feltétlenül kell játszanom, de másokat mozgathatok. Azért építek szép házakat, mert olyan otthonokat szeretnék adni az embereknek, meg magam is olyanokban szeretnék lakni, amelyek az én fantáziámból fakadnak. Azért kezdtem el fotografálni, mert azt mondom, hogy a nő, ahogy van, gyönyörű, egy fényképen viszont örök. S azért írok, mert rájöttem, amikor elkészültem 1987-ben az önéletrajzommal, hogy tudok valamit, amire idáig nem volt szükség. Addig az asztalfióknak írtam, néha előkaptam a jegyzeteimet, s hozzájuk írtam ezt-azt. Végül az első könyvembe ezekből egy csomó olyan érzést tudtam beledolgozni, amelyek akkor már nem jellemeztek engem, de nem tagadhattam meg őket, mert korábbról az enyémek voltak, s feljegyzéseimben megőrződtek.

- Hát a P@si kicsoda? Önmaga vagy másvalaki?

- Nem biztos, hogy én vagyok, hiszen a könyv részben fikció, de egy szemvillanás, ahogy nagyanyám mondta: kakaspillantás a pályámon. Korkép, amely azt mutatja, hogy itt tart ma Magyarország, itt tart ma az ismerkedés. Nem mondom, hogy ezt mindenkinek így kell csinálnia, csak hogy ez is egy lehetőség.

- A fölöttébb érdes internetes világról romantikus felhanggal próbál írni...

- Ez ilyen hangvételű könyv. Én valószínűleg már soha nem változom meg, s szerintem az érzelmek nem mehetnek ki a divatból.

- A színháznak teljesen hátat fordított?

- Nyolc évvel ezelőtt, Münchenben játszottam utoljára színházban. Szívesen fellépnék Budapesten, például a Vígszínházban, de nem sok reményt látok rá. Az ember mindig egy bizonyos jobb időre vár, amikor biztosan lesznek megfelelő ajánlatok…

- A színházi szakmáról nem akar könyvet írni?

- A szakmáról csak múlt időben tudnék írni, legalábbis annak hazai vonatkozásáról, mert úgy veszem észre, hogy a magyar színészetre egyre kevésbé van szükség, illetve olyan módon tartanak igényt rá, ami nekem nem igazán kedvemre való.

- Tervezi-e már a következő könyvét?

- Már nagyon régen megvan az ötlete, Szakácskönyv lesz a címe.