Költői kérdés: mit értünk orosz-ukrán viszony alatt? Oroszország alatt Putyint kell érteni, Medvegyev sok tekintetben csak formális elnök – nyilatkozta a HírExtrának Kun Miklós történész, egyetemi tanár, Oroszország-szakértő. A gáz, az olaj, a hadsereg, a belügy, az elektronikus média mind mind Putyin és a volt leningrádi KGB-s környezete ellenőrzése alatt áll. Ukrajna azonban napjainkban megosztott, különböző erők, politikai csoportok uralják az országot. Modern politikai pártok csupán alakulóban vannak. Létezik a Viktor Janukovics vezette, nyíltan oroszbarát, oroszajkú elit. Az ország élén Viktor Juscsenko elnök áll, aki mögött megdöbbentően kevesen sorakoznak fel. Julia Timosenko miniszterelnök egy harmadik, a legnépesebb erőcsoportot vezeti. A minap Juscsenko híveinek jelentős része átállt hozzá.

A szépség udvarol

Az ukrán kormányfőt, Julia Timosenko asszonyt az orosz sajtó korábban gúnyosan gázhercegnőnek nevezte. A politikusnő valóban a „narancsos forradalom” alatt kőkeményen függetlenségi politikát folytatott, sokáig nem is utazhatott be Oroszország területére, mert „körözés alatt állt” – folytatta Kun Miklós. Aztán egy kompromisszum nyomán az orosz bíróság lemondott erről. Ma azonban sokban változott a helyzet. Timosenko szembekerült Juscsenkoval, s már jó ideje a fű alatt „udvarol” a kelet-ukrajnai orosz ajkú lakosságnak. Kelet-Ukrajnában eddig is osztatlan népszerűségnek örvendett, messze megelőzve Juscsenko népszerűségét. Mérvadó kijevi politológusok szerint, ha most lennének az elnökválasztások, Julia Timosenko magasan győzne. Egyesek azt állítják, hogy a kelet-ukrán lakossághoz való közeledéssel a politikusnő egyúttal közeledett Moszkvához is. Ez azonban nem annyira biztos.

A kormányfő orientációját illetően változatlanul mérsékelten NATO-párti. Azonban Julia asszony tudja, hogy Ukrajna lakosságának 80%-a elutasítaná a NATO-csatlakozást. Timosenko emellett az EU barátja, jellemző módon az előző parlamenti választások előtt a saját rezidenciáján látta vendégül az uniós nagyköveteket, ami gesztusertékű volt.

Meglovagolta

A gyönyörű Julia Timosenko egyébként kőkemény nő, sőt, nagyon is férfias egyéniség, aki egyúttal pontosan tudja, hogy az erkölcsi tőkéje a „narancsos forradalomban” gyökerezik, amely nem csak belpolitikai, de külpolitikai téren is erős legitimációs hatással bír. A mostani miniszterelnök mellett Kijev főterén a „narancsos forradalom” alatt nem csak Viktor Juscsenko állt, hanem a grúz nyugatbarát elnök Szaakashvili, vagy a lett, a lengyel, litván államfő. Ott volt Powell, akkori amerikai külügyi államtitkár, ott voltak a NATO akkori vezetői közül is többen, például Solana. Így egyértelműen a Moszkva-közeli Janukovics elleni hullámot sikerült meglovagolnia együttesen Timosenkonak és Juscsenkonak, ami bevezette őket a hatalomba – mondta az Oroszország-szakértő.

A Moszkva-ellenes vonalról Juscsenko azóta sem lépett le igazából, annak ellenére, hogy voltak komoly tárgyalásai Putyinnal. Timosenko azonban nagyon ravasz, kitűnő diplomata, „olyan, mint egy doromboló kis cica: mosolyog, mosolyog, aztán lép, sőt karmol” – mondta Kun Miklós. Arról a politikusról, akit annak idején annyira támadtak Oroszországban, minden rosszat megírt róla az orosz – centralizált – sajtó, most az orosz média kegyeiben van, elég pozitívan írnak róla, mint realistáról, míg Juscsenkot változatlanul általában becsmérlik.

Gázhercegnő

A legutóbbi napokig Timosenko kezében volt az állami ukrán gázipar nagy része, s a napokban köttetett gázmegállapodással kapcsolatban valóban érezhető kisebb gazdasági közeledés Oroszországhoz, de Kun Miklós szerint a tapasztalt politikus Julia asszony nem fog menni a „pálya orosz oldalára”. Már csak azért sem, mert pártjának, a Julia Timosenko Blokkjának szavazói jelentős részben Nyugat-Ukrajnában vannak, főleg Galíciában.

A HírExtra kérdésére Kun Miklós elmondta még, hogy a kelet-ukrán területeken élők megnyerése arra szolgál, hogy Timosenko megnyerje az elnökválasztást, ugyanakkor az oroszbarátnak látszó politika koránt sem Timosenko magánakciója. Már csak azért sem, mert Ukrajnában senki nem függetlenítheti magát az oligarchák hatalmától. Kelet-Ukrajnában pedig számos befolyásos oligarcha van. Egy politikus élete így nem lehet kifejezetten kiegyensúlyozott Ukrajnában. Kevesen tudnak arról, hogy eddig három volt miniszterelnök is megjárta a börtönt, vagy külföldre menekült. Timosenko is kénytelen egyensúlyozni a különböző gazdasági csoportok között. Ugyanakkor erős fegyvere a törvényekhez való manifeszt ragaszkodás.

Elsekélyesedett forradalom

Nem jó szerelmesnek lenni ötven fölött, de én mégis az voltam: a „narancsos forradalomba” – mondta némi öniróniával Kun Miklós. Azonban látni kellett, hogy akárcsak a többi kelet-európai változás, ez is elsekélyesedett. A történész példaként Juscsenko nagyobbik fiának esetét hozta fel, aki rossz helyzetbe hozta édesapját. Barátai tanácsára levédette a „narancsos forradalom” jelképeit, így ha bármilyen „narancsos” portékát árulnak az után, ez a huszonéves gyerek százalékot kapott. Erre Juscsenko kénytelen volt – jogosan – közbelépni. Ennél azonban komolyabb csalódások is érték a „narancsos forradalom” külföldi barátait. Viktor Juscsenko győzelme után eljött a „narancsos” elit számára az idő az ígéretek végrehajtására. A korábbi ukrán privatizáció kimondottan nagyon kétes volt, amire tényleg ráfért volna, hogy radikálisan felülvizsgálják. Azonban, ahogyan Kelet-Európa többi országában – pl. nálunk –, úgy ez itt sem történt meg. Julia Timosenko és Viktor Juscsenko külön-külön tettek lépéseket ez irányba, a „narancsos” elit és a gazdasági erők azonban nem álltak mögöttük.

Összességében elmondható, hogy az ezekben a napokban ismét kettészakadt Juscsenko-Timosenko szövetség sajnos Janukovics malmára hajtja a vizet – vélekedik Kun Miklós. A parlamenti civakodások a Janukovics Régiók Pártjának kedveznek. El lehet képzelni, hogy a decemberi új parlamenti választások után ő alakíthat majd kormány, ám a játszma még nem futott le: nincs kizárva, hogy Julia Timosenko olyan erős lesz, hogy eljátszhatja a parlamentben a „királycsináló” szerepét. Kérdőjel, hogy az elnöki stallum kell-e neki igazából, hiszen a parlament fokozatosan megnyirbálta az elmúlt időszakban az ukrán államfő jogait – mondta Kun Miklós.