A témában készült felmérések eredményei vészjósló képet festenek a magyar nők testképe és önértékelése tekintetében. Kiderült, hogy a nők 44 százaléka elégedetlen a testével. A legkevésbé a hasukat fogadják el, legtöbben pedig az arcukra büszkék.

Mindössze a megkérdezettek 6 százaléka volt teljesen elégedett a testével.

Szakemberek szerint további komoly problémát jelent, hogy a fogyókúrázók közül alig néhányan kérték szakember segítségét a testtömeg-csökkentésben, ehelyett innen-onnan felcsipegetett információkból, gyakran káros módszerekkel próbálnak meg súlyt csökkenteni.

Különösen igaz a szépségsebészeti beavatkozásra vállalkozó, esztétikai plasztikai műtéten átesett nőkre jellemző, hogy az evés- és testképzavar komoly méreteket öltött.

Az e csoportba tartozók túlnyomó hányadánál állapítottak meg a kutatók korábbi vizsgálatok testképzavarra utaló tüneteket. A kutatások alanyainál bebizonyosodott, hogy jelentős eltérések vannak a saját testük és énjük megítélésében, másként reagálnak a környezetük felől érkező esztétikai ingerekre és elvárásokra. A kapott eredmények szerint a vizsgálati csoport tagjai kevésbé kitartóak, fontos számukra a munkahelyen a jó megjelenés, érzékenyek a környezetük véleményére, már korán elkezdenek foglalkozni megjelenésükkel, magasabb az önkritikájuk, életük során intenzívebb szorongást és szégyent éltek és élnek át a testükkel kapcsolatban.

A kongresszus résztvevői állást foglaltak arról, hogy mindenképpen jelentős szerepe van a médiának az evészavarok kialakulásában, és ugyanilyen szerepe lehetne a különböző női és férfi testalkatok elfogadtatásában.