Miként alakulnak az év vége felé az építkezések a XV. kerületben?

A múlt héten tartottuk azt a szokásos szemlét, amelyen végignéztük a kerületi beruházásokat. Most elsősorban az útépítéseket, és az útszőnyegezést néztük át. Jelenleg nyolc utcában folyik építkezés, ami nagyjából 280 millió forintba kerül. Jó lenne, ha ezek a munkálatok még a fagy beállta előtt lezárulnának.

A szemle arra irányult, hogy megnézzük: a szerződött határidőt tudják-e tartani a felek, illetve, hogy a munka eredménye várhatóan olyan minőségű lesz-e, mint amilyenre szeretnénk.

A kivitelezők közbeszerzés útján nyerték el a megbízásokat. Olyanok is nyertek, akik eddig a XV. kerületben még nem dolgoztak. Meglepetésünkre azt mondhatom, hogy ezen az „új arcok” munkaterületei voltak a legrendesebbek, és úgy látjuk, hogy nagyon jó minőségű munkát végeznek az Önkormányzat pénzén.

Büszkék vagyunk rá, hogy ha ez a munkafolyamat befejeződik, akkor szinte száz százalékban szilárd útburkolattal lesznek ellátva a XV. kerület útjai.

Befejezik idén a munkákat?

Úgy látjuk, hogy minden munka befejeződik még a fagy beállta előtt. A szerződésekben megszabott időpontokat mindegyik fél tudja tartani. Örülünk neki, hogy értelmes célra ment el az a nem kevés pénz, amit a felújításra fordítottunk. A keret önkormányzati, állami pénzekből, némi önerőből és elnyert pályázati pénzekből állt össze, szerencsére elég sok pénzt nyertünk.

Hogy fogadják az emberek a munkálatokat?

Alapvetően két vonulat jellemző: az egyik, amelyik nem tud kijönni a kocsijával a munkaterületről – pedig hetekkel korábban szóltunk, hogy menjenek el onnan, illetve ne járjanak arra; a másik, hogy ilyenkor megcsináljuk a víznyelőket, aminek köszönhetően a por és a sár eltűnik, valamint most egy csapásra minden bejárót és járdát átalakítunk, akadálymentesítünk.

Szerencsére inkább az örömtelibb rész kerül előtérbe, vitatkozás nagyon prózai okokból szokott kialakulni az építkezők, illetve a lakosok között, mint például, hogy a tulaj nem hagyja kint az utcán a kocsiját, mert nem akarja, hogy ellopják, viszont autó nélkül nem tud élni.

Mi a felújítás apropója?

Az egyik ok, hogy az eddigi földutakat leaszfaltozzuk, a másik része pedig az intézményes felújítás, amely során felmarjuk a régi burkolatot és helyette egy sokkal jobb technológiával gyártott, és sokkal jobb minőségű aszfaltozást végzünk el. Ez azért szükséges, mert huszonöt év alatt az út szétfagyott, kátyúsodott, amit javítgattunk, de most az egészet egységesen rendbe rakjuk.

Szakértők azt mondják, sokszor a felújításokkal az a baj, hogy felmarják a régi aszfaltot és egy vékony csíkot húznak csak a helyére, amit nagyon hamar kinyom maga alól minden nehéz jármű. Meg lehet bármit tudni az új technikáról, ami garantálja a jobb minőséget?

Abban reménykedünk, hogy az M0-ás átadásával a kis utcáknak a kamionok, buszok, teherautók által való menekülőútként történő használata megszűnik.

A hazai aszfaltozás minősége sajnos nem elég jó ahhoz, hogy kibírja ezeket a nagy gépjárműveket. Ha túl vastag az aszfalt, akkor azért nyomja ki maga alól (főleg nyáron), ha pedig vékony, akkor azért.

Közlekedési koncepciót tervezünk, amelyet szeretnénk elfogadtatni a Fővárossal. E terv szerint különböző övezeteket alakítanánk ki, s a kertes, családi házas övezetekbe csak és kizárólag fuvarcéllal hajthatnának be a nagy tengelynyomású járművek.

Valamilyen hasznot nyilván várnak ettől a felújítástól?

A felújításoknak köszönhetően a telkek összértéke jelentős mértékben nő. Egy konkrét példát is tudok mondani: valaki megvett egy földes út mellett lévő telket, amit az aszfaltozás után továbbadott, és keresett rajta hárommillió forintot.

A telkek értéknövekedése közvetve a kerület számára is vagyongyarapodást jelent. Környezetvédelmi szempontból is jól járunk, hisz ezek után nem porzik majd minden.

Egy megújult környezet csábító lehet például a fiatalok számára. Észre lehet venni valamiféle változást ebben az irányban?

Igen, ez így van. Jellemző, hogy egy-egy felújított utcában pillanatok alatt elkelnek a telkek. És ezekre a telkekre már nem is csak egy családi, vagy ikerházat szeretnének építeni, hanem négy, hat, vagy tizenkét lakásos társasházakat akarnak felhúzni.

Azzal küzdünk, hogy ne lehessen korlátlan mennyiségű nagy házat ilyen helyekre építeni. A tulajdonosokat se lehet persze korlátozni, hisz ha mondjuk hatan vesznek megy egy ilyen telket, akkor érthető, hogy egy hatlakásos házat szeretnének oda. Annyiban azonban korlátozzuk őket, hogy igyekszünk úgy kiadni az engedélyeket, hogy az újonnan építendő házak illeszkedjenek az utca képébe, a már kialakult környezetbe.

Szabályozási tervek vannak, amivel némileg korlátozni tudjuk a képtelen ötletek megvalósulásait. Nagyon nehéz megmagyarázni bárkinek, hogy egy összkomfortos utcában nem a mai igényeknek megfelelő építkezést követeljünk. Sokan nem értik, hogy miért kérjük, hogy csak egy házat építsenek, amikor minden feltétel adott lenne ahhoz, hogy egy többlakásos társasház álljon egy adott helyen.