Elbúcsúztatták Marton Lászlót

"Sorolhatnám kitüntető címeit, de elég, ha azt mondom, hogy búcsúzunk a Szobrásztól. Nem mondom azt, hogy Budapest szobrászától, bár több mint negyven alkotása díszíti a várost, mert nem akarom kisajátítani, mert művészete egyetemes volt" - hangsúlyozta Schiffer János országgyűlési képviselő, aki a kulturális kormányzat és a főváros nevében búcsúzott az életének 83. évében, október 5-én elhunyt szobrászművésztől.

Mint fogalmazott, a "megszeretni" kulcsszó, amikor Marton László szobrairól beszél az ember. "Köztéri szobrot alkotni nem könnyű feladat, hiszen nem elég, ha kiváló a mű, ha illeszkedik az adott város adott pontjához, de fontos az is, hogy szerethető legyen. (...) Nos, Marton László szobrai ilyenek voltak" - mutatott rá Schiffer János.

A képviselő fájlalta, hogy a fővárosi díszpolgári cím novemberi átadásakor már nem koccinthat a művésszel, akit barátjának is tekinthetett.

A búcsúztatáson, amelyen megjelent Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és felesége is, a barátok nevében Juhász Ferenc költő mondott búcsúbeszédet, amelyet így zárt: "Barátom: halottan is boldog lehetsz, bár profán és durva így a szó, a társteremtő költőé: boldog lehetsz, mert teljesítetted Isten rád bízott teremtés-parancsát!"

Marton Lászlónak, aki 1925. november 5-én született Tapolcán, és a budapesti képzőművészeti főiskolát Pátzay Pál és Ferenczy Béni tanítványaként végezte el 1952-ben, Magyarország városaiban mintegy másfélszáz köztéri szobra áll. Híres, Kiskirálylány című szobra Tapolcától Tokióig emberek százezreit gyönyörködteti. Nevét és munkáit jól ismerték Párizsban, Londonban, Berlinben, Antwerpenben, a Vatikánban, sőt Kubában is.

A háromszoros Munkácsy Mihály-díjas, érdemes és kiváló művész több mint fél évszázados, nemzetközileg is számon tartott művészi pályafutása elismeréseként 2003-ban részesült Kossuth-díjban. A Fővárosi Közgyűlés szeptember 25-én választotta meg Marton Lászlót Budapest díszpolgárává.