A lengyel kormány meghívására Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter kedden Varsóba látogatott. Ott megbeszéléseket folytatott negyven ország megbízottjaival, köztük harminc miniszterrel. A téma az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek decemberben esedékes poznani csúcstalálkozója.

A poznani klímacsúcs célja egy új globális és átfogó klímavédelmi megállapodás előkészítése a 2009 végén Dánia fővárosában, Koppenhágában megrendezésre kerülő csúcstalálkozóra. Szabó Imrét közvetlenül a Varsói találkozó után sikerült elérnünk.

Milyen eredményt hozott a megbeszélés?

A találkozó eredetileg a Poznani konferencia előkészítése volt. A legfontosabb eredmény, mégis az, hogy a pénzügyi válság, ami most végigsöpör a világon, nem állíthatja meg azt a munkát, amit a Kiotói Konferencia óta a világ vezető környezetvédelmi politikusai és aktivistái végeznek. Ennek a régóta tartó küzdelemnek a CO2 kibocsátás, illetve az egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása a célja. Varsóban most mindenki egyetértett abban, ezt nem szabad leállítani.

Fontos eredmény, hogy az itt megjelent miniszterek megállapodtak abban, Európának egységes álláspontot kell képviselnie majd a Poznani találkozón, méghozzá pozitív megközelítésben, azaz támogatni kell a poznani nyilatkozatot.

Mi van a nyilatkozatban?

A nyilatkozat több felvetést tartalmaz. A legfontosabb természetesen a kibocsátás csökkentésének szabályozása. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 2 Celsius fokot. Ehhez az unió álláspontja szerint 2050-re az üvegházhatású gáz kibocsátásokat bolygó szinten legalább 50 százalékkal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. Ez azt jelenti, hogy 2050-re az éves fejenkénti üvegházhatású gáz kibocsátásnak legfeljebb 2 tonnára kell csökkennie.

E mellett a nyilatkozat szól az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni küzdelem közös pénzügyi alapjainak megteremtéséről, és a harmadik világ szerepéről, illetve szerepvállalásáról. Külön foglalkozunk a legnagyobb kibocsátókkal is. Kérdés, ugyanis az Egyesült Államok, Kína valamint India miképpen hozhatók be a közös klímapolitikába. Ezen az országok gyorsan felfutott gazdaságai mára meghatározó mértékben járulnak hozzá a kibocsátáshoz, ezért kihagyhatatlanok az ügyből.

Lehet Poznan egy új Kiotó?

Az előzetes jelentések szerint több tízezer ember jelenlétére lehet számítani, ők mind a konferencián fognak részt venni, tehát az érdeklődés nem lebecsülendő. Ugyanakkor Poznannak egyelőre csupán előkészítő a jelentősége lesz, hiszen mindenki az amerikai elnökválasztás kimenetelére tekint. Mire a konferencia létrejön kiderült ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. A klímakonferencia szempontjából meghatározó, hogy az új adminisztráció miként viszonyul majd a kérdéshez. Várjuk, milyen pozitív változást hoz, és ehhez milyen gyorsan tudnak igazodni, azaz milyen minőségű és mennyiségű feladatot tudnak felvállalni.

A Kiotóhoz hasonlatos eredményt Koppenhága tudja talán majd produkálni. Mindenki abban reménykedik, hogy 2009-ben Dániában megszületik a megállapodás a világ vezető hatalmai és a harmadik világ országai számára is elfogadhatók lesznek.

Mit tud Magyarország hozzátenni akár a poznani, akár a koppenhágai konferenciához?

Az Európai Unió tagállamaként és Magyarországként is jelen vagyunk. Azt a vállalásunkat, amit az Unió fele ígértünk – vagyis hogy 2020-ig csökkentjük a kibocsátásunkat – mi és is az egész Unió is vállalja. Ezt még hajlandó is az EU tovább csökkenteni, ha az USA, Kína és India is megfelelő részt vállal a kibocsátás csökkentésből.

2050-re ma még viszonylag könnyen vállalnak az országok csökkentést, mi azonban azt szeretnénk ha ennél közelebbi dátum lenne a cél. Egyelőre 2020-ig vállalt az Unió 20 százalékos teljes kibocsátás csökkentést. De nem lenne baj, ha akár 2012 is lehetne egyfajta megállapodást kötni. Magyarország pillanatnyilag előnyös helyzetben van, mert a kibocsátásunk olyan alacsony, hogy nem érjük el a maximum szintet, így eladható kvótákkal is rendelkezünk.

Akkor a jövőben sem lesz gond tartanunk a csökkentést?

Ezt én nem mondanám. A fogyasztásunk és az energiaigényünk egyre nő. Nálunk is azt kell átgondoljuk, milyen technológiai váltással tudjuk csökkenteni az energiafelhasználást és kibocsátást. A villamosenergiát előállító erőműveink jelentős része modernizációra szorul. A másik oldalról viszont tény, hogy a háztartásokban nagyon pazarlóan bánunk az energiával, mondom ezt annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban drasztikus energia-áremelkedést éltünk meg. Ezért van szükség olyan programokra, melyek az energiaracionalizálás célozzák: hőmérsékletszabályozás, nyílászárócsere, szigetelés. Emellett szándékunkban áll az alternatív energiaforrások elterjesztése. Különösen a közösségi létesítményeknél támogatnánk a napenergiának és a hőcserés energiafelhasználásnak a bevezetését.

Honnan lenne erre pénz?

A már említet kvótákból. Szerződést kötöttünk Belgiummal és Spanyolországgal és van még néhány vevő a láthatáron. Itt sokmilliárd forintról van szó. Heteken, hónapokon belül többmilliárd forintos bevétele lesz ebből az országnak.