Magasztos érzés egy bizottság alakuló ülésén részt venni – a szemünk előtt történik valami fontos, az első perctől kezdve képben vagyunk, együtt haladunk az eseményekkel.

Nos, nem egészen, de ez egy másik kérdés. A politikusok kedélyesen gyülekeznek, kávézgatnak, majszolgatnak a tárgyalóterem előterében – de ennek nem ülünk fel, hasonló körülmények miatt csúsztunk már le a gazdasági minisztérium kkv-mentő csomagjának ismertetéséről: míg a politikusok kávézgatnak, odabent csak nem történik semmi fontos – gondoltuk. Tévedni emberi dolog, valljuk most is csendben.

Most viszont jókor érkezünk, még nem tart az ülés. Rengeteg fotós fényképezi a jelenlévőket, lassan érkeznek a vendégek – Göncz Kinga gyakorlatilag szó szerint fényárban fürdik.



Kóka János lassan megkezdi az ülést, nem várunk tovább a még be nem futottakra – Katona Kálmán például az ülés végéig nem kerül elő (ez van, ha valaki túl sok helyen érdekelt egyszerre). Kóka üdvözli a megjelenteket és ismerteti a bizottság céljait: nem utolsó sorban szeretnék kifejezni, hogy egy energiaforrás nem elég Magyarországnak, ráadásul az energiahordozók kérdése biztonságpolitikai szempontokkal is rendelkezik. Az egyre élesedő versenyben fontos a közös európai politika – amit az EU által elfogadott cselekvési terv és az egységes hangnem is erősíteni hivatott. Ennek az összeurópai igénynek pedig leginkább a Nabucco felel meg – a bizottság némileg ezt az elhivatottságot is kifejezi. Nem kizárt, politikusokhoz képest meglepően konstruktív a légkör.

Ebben az összefogásban pedig Magyarország is kezdeményező szerepet vállalt, és külön köszönetet kap Németh Zsolt a Fidesz, Lendvai Ildikó pedig az MSZP részéről, amiért az előkészítő tárgyalásokon megfelelően kompromisszumkészek voltak – a bizottság érdekében. Amely bizottság az egységes nemzeti akaratot fejezi ki, minél kisebb időveszteség mellett.



Podolák György szocialista bizottsági alelnök némileg árnyalja a képet: szerinte az ország érdeke az, hogy minél több vezeték haladjon át területünkön, minél biztosabban töltve gázzal – az üres cső önmagában sokat nem ér, ez az ülés folyamán többször felmerül. Fontos lenne a diverzifikált (ez is népszerű kifejezés lesz) energiaellátás – jelenleg a felhasznált földgáz 80 százalékát importáljuk. Erre Göncz Kinga is utal későbbi válaszában – emelni fogjuk a megújuló energiák arányát is, vélhetőleg a függőséget is csökkentendő.

A fideszes Balla Mihály (alelnök ő is) a bizottsági munka aktualitását emeli ki – különös tekintettel az orosz Déli (vagy Kék, itt inkább a délit emlegetik, maradunk mi is ennél az elnevezésnél) Áramlat felfüggesztésére – az oroszok is inkább a Nabuccoval szimpatizálnak újabban.

Firtl Mátyás a KDNP részéről azt a kérdést feszegeti, honnan kerül cső a gázba – majd azért pontosít, pedig a kép nagyon szép.

Németh Zsolt, a Fidesz fő külügyére a sokat emlegetett Gyurcsány-interjúra utal (szerinte a vita a mai napig nem ült el a kérdésben), és a határozott névelő fontosságát emeli ki – nem kell félreérteni, A Nabucco A prioritás – nagyjából ezt jelenti a gondolat. Ezt kell üzennünk mindenkinek. És kiemel további törekvéseket is: például a Netz nevű hálózat tervét.



Göncz Kinga beszél először, máshová is kell ugyanis sietnie. A diverzifikációt ő is említi: útvonalból és forrásból is többre van szükségünk. És arra, hogy ezeket a törekvéseket ne csak az üzleti élet, hanem a politika is támogassa (ezzel mindenki egyetért, ez a jelzés kell az üzleti szférának). És jó kapcsolatok építésén dolgozunk a többi állammal – Bayer Mihály Nabucco-ügyi nagykövet is jelen van, ezt ő is megerősíti – az osztrákokkal például kifejezetten jó a viszony.

Molnár Csaba államtitkár (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) is hasonló szellemben nyilatkozik: fontos hangsúlyozni a korábban megkérdőjelezett elkötelezettség meglétét.

Hernádi Zsolt MOL-vezér (a későbbiekben állandó vendég, nem politikusként üdítően szókimondó valaki) kiemeli, hogy a Nabucco az első, politikailag is védett és támogatott ilyen projekt – amely támogatás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Bayer nagykövet is beszámol: a forrásországok meggyőzőséről beszél (jó a vezeték, de kell bele gáz is, amit politikai tárgyalásokkal biztosabban lehet előteremteni). Ez akkor is fontos, ha diplomáciai kérdésekhez illően nem is nagyon lehet reklámozni. De az elkötelezettséget mindenképp demonstrálni kell.

A kérdések jönnek: általában az érintett országok bizonytalanságának oka, a gáz és cső tyúk vagy tojás kapcsolata, az egységes európai energiapolitika hiánya (Barroso esélyt sem lát ilyesmire egy jó ideig), Németh Zsolt pedig az orosz félről érdeklődik (Göndör István szocialista politikus rosszallására – szerinte ettől a témától már el kéne szakadni).

Göncz Kinga a forrásországokkal kapcsolatos óvatosságra int: Irak, Irán vagy Egyiptom politikai kérdéseket is felvet, nem csak gazdaságiakat. Egyes lépések versenyjogi aggályokat is támaszthatnak – az államtitkár pedig arra is figyelmeztet, hogy gázfelhasználásunk arányai mellett ez a mennyiség a későbbi pluszigényeket fedezheti elsősorban.

Hernádi Zsolt jön, aki a helyzet komolyságára figyelmeztet: üdítően világosan. A lakosság kilencven százaléka gázt használ (ez az arány egyedülálló), és percek alatt bedőlhet, ha gond van: volt egy ilyen: robbanás Ukrajnában egy enyhe februári napon. Ha egy ilyen ott történik, ahol a szakasz nem megkerülhető, a tartalékok épp kisebbek, és keményebb a hideg – nos, ebben az esetben az ország két órán keresztül bírná. A helyzetünk pedig nem az igazi: az EU ugyan adott némi hitelt – de ez nem sok, ráadásul természete szerint vissza is kell majd fizetni. Ráadásul a Déli Áramlatnak jelenleg van egy nagyon komoly előnye a Nabuccoval szemben: az üzletileg megtérül, ez nem – épp ezért kell garancia a tanácsadóknak – egy bizonyos politikai támogató testület (ennél az elnevezésnél maradnak kis eszmecsere után).

Kóka összegző javaslattal jön: Magyarország vállaljon az ügyben vezető szerepet, a bizottság javasolja a kormánynak egy nemzetközi politikai támogató testület felállítását, amiben vezető szerepet kaphatna az amúgy is feltűnően aktív Bayer – aki kissé meglepett mosollyal fogadja a „vállaljuk, hogy nagykövet úr kezében tartja” mondatot – bár a dolog amúgy is csak a jelenlegi tevékenysége nevén nevezéséről szólna, ha felvetés ellen nincs EU-kifogás. Nem tukmálunk, ajánlunk, ugyebár.

A javaslatot egyhangú támogatás övezi, ezzel vége is az érdemi résznek – a többi már adminisztrációs történet lesz.

Egyelőre ennyi, folytatás később – hogy arról mit tudunk majd, még nem tudni – széleskörű az egyetértés abban is, hogy némely üléseket zártan kell majd tartani, – itt mintha felénk pislognának laposan – mert ott mégis ki lehet mondani dolgokat, amiket most nem.

Pedig pont ez lenne érdekes...