A díjat - szintén hagyományosan - a frankfurti nemzetközi könyvvásár utolsó napján adják át.
A békedíjnak eddig két magyar kitüntetettje is volt: 1991-ben Konrád György, 2004-ben Esterházy Péter.

Az indoklás egyebek között hangsúlyozta: Kiefer minden műalkotásához olyan képnyelvet használ, amely a szemlélőt a mű olvasójává avatja. Alkotásai az irodalom és költészet elmélyült átgondolásáról, a művészetek közötti párbeszédről tanúskodnak. Kiefer a könyvet, mint formát, egyedülállóan emelte művészetének központjába. 2007-ben Saul Friedla:nder izraeli történész, 2006-ban a német szociológus, Wolf Lepenies, azt megelőzően pedig Orham Pamuk török író kapta a békedíjat, amellyel 25 000 eurós pénzjutalom is jár.

A Párizsban élő művész 1945-ben született Donaueschingenben. Az ugyancsak német származású Joseph Beuys tanítványaként, s a második világháborút követő időszak egyik legbefolyásosabb alkotójaként tartják számon. Képei és szobrai a történelem, a vallás, a filozófia, a zene, az irodalom és a költészet kérdéseivel foglalkoznak. Ő az első kortárs művész, akinek egy képe helyet kapott a Louvre-ban. "Festeni a megismerés által, és megismerni a festés által" - hangzik Anselm Kiefer ars poeticája.

A német könyvszakma békedíja az egyik legrangosabb irodalmi, egyben társadalmi kitüntetésnek számít, s németeknek és külföldieknek is adható. Amikor 2004-ben Esterházy Péter kapta a díjat, a zsűri indoklásában azt emelte ki: Esterházy nemcsak hazáját, Magyarországot határozta meg újra Európa közepén, hanem Európát is az irodalomban."

A Paulskirchében tartott vasárnapi ünnepségen Werner Spies neves német művészettörténész és publicista Kiefert olyan művészként méltatta, aki - mint fogalmazott - korát szembesítette a pusztulás és múlandóság ártalmas erkölcsi üzenetével. Képzőművészeti alkotásait az irodalom és a költészet hatotta át - hangoztatta Werner Spies.

Anselm Kiefert Németország egyik legnevesebb festőjének, illetve szobrászának tartják. Főleg a második világháború traumáit feldolgozó festményeiről, illetve szobrairól ismert. A Dél-Franciaországban élő művészt a háború által befolyásolt német psziché krónikásaként emlegetik. "Képein a rozsda, a só, az Északi-tenger és az ólom színei dominálnak, az oxidáció és a pusztulás légkörét árasztva. Új műveinek vastagon felvitt festékrétegei alatt mintha fel nem robbant aknák rejtőznének" - hangoztatta a közelmúltban az egyik legnevesebb londoni galéria, amely Kiefer legújabb képeit mutatta be.