Az Amerikai Egyesült Államokban és már Nyugat-Európában is nagy hagyománya van az adakozásnak. Szinte már kötelező, mondhatni norma számba megy az, hogy egy bizonyos vagyon megléte fölött adni illik. A nagy, nemzetközi porondon megjelenő adakozók neveit szinte mindenki ismeri.

Bill Gates, a Microsoft cég alapító-tulajdonosa 1995 és 2007 között a világ leggazdagabb embere volt és ennek a vagyonnak nagy részét a Bill & Melinda Gates Alapítvány rendelkezésére bocsátotta. Bono, a U2 frontembere a harmadik világban élőkért folytat rendszeresen kampányt. Vagy a Jolie - Pitt házaspár már több kórházat alapítottak és rendszeresen több millió dolláros adománnyal segítenek hol Afrikában, hol a háborúkban megárvult gyerekek taníttatását támogatják. Mindezek mellett Angelina Jolie az ENSZ jószolgálati nagykövete és rendszeres humanitárius munkát is végez. Az Ike hurrikán is segítségnyújtásra buzdított eddig nem aktivizálódott embert is Amerikában.

Sok kicsi sokra menne

Kedves olvasó, tud mondani öt Magyarországon élő milliárdost, aki rendszeresen, nagy összeggel támogat valamilyen civil szervezetet, vagy bármilyen kezdeményezést? Vagy akár mi magunk? Most mondhatnánk azt, hogy persze, hogy adnánk és tennénk itthon is, ha kéne. Ezt megcáfolandó, íme, a személyi jövedelemadóink 1 százalékának idei felajánlása – hozzá teszem, ez nem felajánlás a maga megszokott értelmében, hiszen ez a pénz amúgy se maradna a bankszámlánkon.

4 millió 476 ezer adófizető magánemberből mindössze 1 millió 803 ezer ember tette meg ezt a felajánlását. Ez alig haladja meg a lehetséges felajánlók 40%-át! Pedig, ez csupán egy plusz sor kitöltése, vagy a könyvelő megkérése lenne. De nem. Mindez mit jelent számokban kifejezve? Ha mindenki, aki felajánlhatta volna a személyi jövedelemadója 1%-át, 29,4 milliárd forintot jelentene a civil szervezeteknek és az egyházaknak. Ezzel szemben 16,2 milliárd forint folyt be, derült ki az APEH közleményéből.

Ha ez nem, akkor mi?

Hazánkban nem „divat” a pénzbeli felajánlás, vagy a közmunka. Sőt, ha nincsen elég nagy sajtóvisszhangja az adománynak, akkor inkább hagyjuk az egészet. Azok, akik nem a sajtóvisszhang miatt teszik, hanem a segítő szándék viszi őket, gyakran nem is hozzák nyilvánosságra felajánlásaikat. Ezt támasztja alá a Magyar Centrum felmérése, miszerint a magasabb életszínvonalon élők 20 százaléka rendszeresen tesz pénzbeli felajánlásokat. Ugyan ez a szám köszön vissza, ha a teljes adózó lakosságot nézzük, amelyben 21 százalékos a rendszeresen adakozók száma. Nahát, nahát… úgy tűnik, a „szegény gazdagok” adakozóbbak.

Hazánkban magánemberként a Béres család tagjai a legbőkezűbb adományozók, pedig idén éppen hogy becsúsztak a 20 leggazdagabb magyar közé. Demján Sándor, a legtehetősebb ember hazánkban, „kötelességtudóan” adakozik is a hátrányos helyzetű és roma tanulóknak létrehozott alapítványa javára is.

Sok felajánlás történik cégek részéről, termékek felajánlása, vagy pénzbeli adomány adása. Csakhogy az átlagember velük nem igazán foglalkozik. Hogy kik a fontosak számukra? Azok, akik naponta visszaköszönnek a televízió esti szórakoztatóműsoraiból. Ők milyen példát mutatnak?

Celebek és az adományaik

Vannak időszakok, amikor „divat” gyűjtéseken megjelenni, adományozni, vagy jótékonysági árverésre felajánlani valami kacatot a szekrény mélyéről, mint relikviát. De az igazat megvallva ez inkább a Karácsony idejére korlátozódik, vagy akkor történik, amikor elfeledkeznének róluk, vagy megjelenik egy újabb, fantasztikus könyv esetleg CD. Itt van például a Gáspár család, akik rendszeresen adományoznak ruhákat, játékokat a rászoruló családoknak. Győzi akkor megy velük, ha van a helyszínen matricás kamera. Érdekes egybeesés…

Amíg külföldön az ismertséggel hívják fel a figyelmet egy-egy égetőbb problémára, vagy szervezetre, addig itthon fordítva történik. Celebecskéink azért adnak a Pető Intézetnek, hogy el tudják magukról mondani a kamerák előtt, hogy ez nekik mennyire fontos, (tisztelet a kivételnek) és nem azért, hogy sajtó visszhangot adjanak annak, hogy egy ilyen fontos területen, az idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült emberek helyreállításán munkálkodó intézetnek jelentős támogatásra van szüksége.

Miért nincs akkora adakozó kedv?

Először rá lehet fogni arra, hogy a közcélú adományok 2008 január elsejétől adókötelesek lettek. Így sokan sajnos elállnak a felajánlástól. A másik, ami nagyobb baj, az a gondolkozásmód. Naná, ha sok van, legyen még több. Itthon még nem nagyon működik úgy, hogy miközben gyarapodik a vagyon, segítünk a másiknak is, hogy neki is egy kicsit könnyebb legyen.