Az idő rövid története és más tudományos sikerkönyvek szerzője a Cambridge Egyetem matematika tanszékének Lucas-professzori állásából (Lucasian Professor) vonul nyugdíjba.
A tekintélyes cím a XVII. század óta létezik. Az egyetemi tanács egy igen jómódú tagja, Henry Lucas végakarata szerint hozták létre. Lucas - aki négyezer kötetes könyvgyűjteményét is az egyetemre hagyta - úgy rendelkezett, hogy alapítsanak matematikaprofesszori állást, és vagyonából vásároljanak annyi földet, amennyi évi 100 fontos jövedelmet biztosít a poszt betöltőjének.

Lucas professzor volt Sir Isaac Newton is. Ő volt a második, Hawking pedig a 17. a sorban. 1980-ban nevezték ki, nyugdíjazásának egyetlen oka, hogy januárban 67 éves lesz, és így eléri az állás betöltésének felső korhatárát. A világhírű fizikus az egyetem közleménye szerint ezután is Cambridge-ben marad professor emeritus, vagyis nyugállományú egyetemi tanár beosztásban.
Hawking alig 20 évesen szerzett doktori fokozatot a Cambridge Egyetemen. Harmincéves korában olyan súlyos betegséget (amiotrófiás laterális szklerózis) diagnosztizáltak nála, amely a mozgató idegpályák megállíthatatlan elsorvadásához vezet. Csak az ujjait tudja mozgatni és egy számítógép segítségével kommunikál. A speciális billentyűzettel bevitt szöveget egy beszédszintetizátor alakítja hangos beszéddé.

Kutatási témája a relativitáselméletet összehangolása a kvantummechanikával. Teóriája szerint mind a tér, mind az idő véges, de semmilyen határuk vagy szélük nincs. Kutatásai "melléktermékeként" azt a sokak számára kiábrándító tételt is felállította, hogy időutazás nem, azaz csak filmekben és regényekben lehetséges. A tudós egy másik téren is lelohasztotta a kedélyeket, amikor 2005-ben visszavonta elméletét a fekete lyukakról (a fűtőanyagukat teljesen elégető és ezért összeomló csillagokról) és leszögezte: az ezekben eltűnő anyag nem kerül át párhuzamos univerzumokba.

Stephen Hawking nevét leginkább Az idő rövid története (The Brief History of Time) című könyve révén ismeri a világ. Az először 1988-ban megjelent kötetet több mint negyven nyelvre fordították le és világszerte harmincmillió példány kelt el belőle. 1999 végén a BBC internetes közvélemény-kutatása során ő lett az egyetlen élő ember, akit beszavaztak az elmúlt évezred tíz legjelentősebb gondolkodója közé (hatodik helyen, Charles Darwin és Immanuel Kant között). 2001-ben jelent meg Az univerzum dióhéjban (Universum in a Nutshell) című munkája, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi faj nem éli túl a következő ezer évet, ha nem terjeszkedik a világűrben.