Hogyan értékeli Ön és az RMDSZ a magyar-román együttes kormányülés eredményeit? Magyarországon a jobboldal szerint semmi nem történt, a baloldal előrelépésről beszél.

Az együttes kormányüléseknek nyilván van egy szimbolikus része: immáron negyedszer ült össze két olyan ország kormánya, amelyek közös történelme elég sok feszültséggel bír. Ráadásul nem egymással szemben, hanem egymás mellett ülnek ilyenkor a miniszterek, egy asztalnál, ami egy további üzenet a külvilág számára: nem ellenfeleknek, hanem együttműködő partnereknek tekintik egymást a kormányok. Másfelől nagyon is gyakorlatias, ami a döntések előkészítését, meghozatalát, véghezvitelét illeti.

Csupán azt említeném itt meg, hogy ennek a négy kormányülésnek az eredménye közel 50 aláírt egyezmény, szándéknyilatkozat. Ezek témájukban sok területet felölelnek és meggyőződésem, hogy – legalábbis ilyen nagy számban – nem kerültek volna aláírásra a közös kormányülések nélkül. Ami a kérdés második részét illeti, csak abban reménykedem, hogy bármilyen kormány is lesz Magyarországon a következőkben és bármilyen kormány is lesz Romániában ez év decemberétől, továbbviszik ezt a szimbolikájában és gyakorlati értékében egyaránt fontos intézményt, az együttes kormányülést.

Az eddigi kormányülések alapján: van esélye a területi autonómiának, elsősorban persze Székelyföldön?

A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) mint érdekvédelmi szervezetnek az autonómia régóta célkitűzése, a programunk része, hogy megvalósítsuk annak különböző formáit – a területit Székelyföldön, a kulturális autonómiát a szórványban és a Partiumban. Természetes, hogy ennek elérésében szükségünk lenne a Európai Unió különböző szerveinek, intézményeinek támogatására, de az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja: ebben a témában az Unió nem szándékozik támogatást nyújtani. Nem marad más, mint olyan politikai programot és olyan érveket kidolgozni, és azok mentén következetesen eljárni, amelyek révén – ha nem is holnap, de – középtávon ezek a célkitűzések elérhetők. Ne feledjük, Dél-Tirolban az autonómiát közel 30 év után érték el.

Mi fog történni Andrei Şaguna szobrával, amelyről a tavalyi együttes kormányülésen állapodtak meg, s elég nagy vihart kavart a felállítás híre? Esett szó erről?

Az Andrei Saguna szobor elsősorban önkormányzati és egyházi projekt lehet. Úgy gondolom, hogy ezek az intézmények dönthetnek és járhatnak el a felállítás mikéntjével kapcsolatban.

Kudarcként írják fel a magyar kormány számára, hogy a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban továbbra sem történt érdemi előrelépés. A tervezet a parlamenti kamarák előtt van: miben változna a magyarság helyzete annak elfogadásával?

Kicsit hosszabb magyarázatot igényel a válasz, mert a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet az RMDSZ dolgozta ki és terjesztette be a kormányba, így került elfogadásra. Ez jogi keretet teremtene a kulturális autonómiára és egy törvényben intézményesítené a kisebbségeket megillető jogokat. Meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi román kormányt alkotó, a Nemzeti Liberális Pártból és az RMDSZ-ből álló koalíció az elmúlt négy év során mindvégig fenntartotta, támogatta a törvénytervezetet. Ilyen szempontból a jelenlegi kormánykoalíció a vállalt kötelezettségét folyamatosan teljesítette.

Miért nem fogadta még el a parlament? Az akarat hiányzott?

A tervezet benyújtása után egyes romániai pártok, beleértve az akkoriban még kormánytényező pártok egyikét-másikát is, vehemens támadás alá vették ezt a törvényt, nacionalista retorikát használva folyamatosan támadták azt, így ezzel a törvénnyel szemben egy torzszülött koalíció keletkezett. A parlament jelenlegi összetétele alapján, úgy néz ki, nincs meg a többség az elfogadáshoz. Az új parlamentre marad ennek a tervezetnek az érdemi megtárgyalása és – reményeink szerint – elfogadása, ezért is tartjuk nagyon fontosnak az RMDSZ – és általa az erdélyi magyar közösség – további erős képviseletét a román parlamentben.