Belső gondok – Topolánek mint a cseh Gyurcsány

A nemrégen lezajlott önkormányzati és szenátusi választások csúnyán megtépázták a most kormányon lévő Polgári Demokrata Párt (ODS) és ezzel együtt a párt vezetőjének, Mirek Topolánek miniszterelnök önbecsülését és hatalmát. Ugyanis az ODS az összes, 13 régióban alulmaradt fő ellenfelével, a Szociáldemokratákkal szemben (CSSD). A vereséget az is súlyosbítja, hogy a kampányolás nem regionális, hanem országos kérdésekről szólt. A szenátusi eredmény sem hozott jobb híreket, ott ugyanis elvesztették eddigi többségüket: a 81 fős testületből jelenleg mindössze 34 helyet birtokol az ODS és már 29-et a CSSD. A részvételi arány egyik választáson sem lépte túl a 40%-ot.

A demokratikus Csehország másfél évtizedes fennállása óta először dobta vissza a képviselőház a kormány költségvetését - koalíciós politikusok segítségével -, főként arra hivatkozva, hogy Miroslav Kalousek pénzügyminiszter 4,8%-os gazdasági növekedést várt, holott az elemzők szerinti 3,1% is egyre kétségesebb (s még az euró bevezetése is eltolódott 2012-re). Topoláneket még Václav Klaus államfő (akivel viszonya kezdetektől negatív volt, pedig ő alapította az ODS-t, aminek még mindig tiszteletbeli elnöke) is bírálta, aki szerint a két választás népszavazásnak is tekinthető, és ennek függvényében Topolánekra is kezd érvényes lenni az itthon hangoztatott „mongyon le” szignál (a múlt heti bizalmatlansági szavazást csak egy szavazatnak köszönhetően „élte túl”).

Az elemzők szerint a miniszterelnök sorsát ugyanaz pecsételte meg, mint nálunk Gyurcsányét, vagyis a szükséges reformok bevezetése (kórházdíj, vizitdíj, nyugdíjkorhatár emelése stb.) – csak ott távozása után meg is maradnak az intézkedések. A helyzetét tovább rontotta az amerikai radarépítési ügy és a tervezett kórház-privatizációk kiszivárgása. A választások eredményeinek okán, a belső ellenzék - Pave Bem Prágai főpolgármester vezetésével, aki jelöltként indul a decemberi pártkongresszuson - lemondásra szólította fel Topoláneket, aki pártvezetéstől el is búcsúzna, de miniszterelnöki poszthoz július végéig ragaszkodik. A helyzeten a koalíciós partner kereszténydemokraták (KDU-CSL) mélyrepülése sem segít.

Külső gondok – EU ellenes államfő

A 2009 januárjában EU elnökséget - elviekben - átvevő Csehország külső megítélése sem a legjobb. Sarkozy nem egyszer hányta a nemzet szemére hogy ők az egyetlenek - Írország és Svédország kivételével -, akik még nem írták alá a Lisszaboni Szerződést. A papíros jelenleg az alkotmánybíróság előtt van, amelynek november 10-ig van ideje határozatot hozni az ügyben, de Karel Schwarzenberg külügyminiszter biztosította Brüsszelt, hogy még az év végéig ratifikálva lesz a dokumentum.

Aztán Václav államfő nyíltan euroszkeptikus személyisége sem vet dicsfényt Prágára. Egyrészt hatalmas tévedésnek tartja a Lisszaboni Szerződést, valamint lényegtelennek az EU elnökséget – „Csak akkor van jelentősége, ha Francia- vagy Németországhoz hasonló nagyobb tagállam tölti be.” Ráadásul hivatalára sem hajlandó kitűzni semmit a cseh zászlón kívül, és ebből az EU-s elnökség idején sem enged (az ország minden más hivatalában kint figyel az EU-t szimbolizáló zászló). Az meg csak hab a tortán, hogy kijelentése szerint Franciaország meg akarja tartani az elnökséget, mert valamiféle eurokormányt akart felállítani.

Az Uniós kritikák viszont egyre élesebbek. Először csak pedzegették Csehország elnöki alkalmasságának kérdését, de szerdán Ingo Friedrich német EP-képviselő Brüsszelben konkrétan hangot is adott aggályainak: „A prágai vezetésnek háttérbe kellene szorítani a belpolitikai csatározásait, hogy el tudja látni a közelgő soros EU-elnökséget. Ellenkező esetben Csehországnak fel kellene kérni az elnökségi sorban utána következő Svédországot, hogy vegye át tőle az elnöki teendőket.” A felszólítás csak Csehországnak szól, nem fog javaslatot beterjeszteni az EP felé – tette hozzá később. Hasonlóan véleményezte a Die Presse bécsi konzervatív napilap is, csak ők még hozzátették indokként a pénzügyi válságot és a katasztrofális klímaváltozás esetét is.

Végeredmény?

Az egyre növekvő kritika és belső széthúzás eredménye erőteljesen kétséges. Jiri Paroubek ellenzéki szocdemvezér (CSSD) szerint a kormány azonnali lemondása és egy szakértői kabinet felállítása lenne a megoldás, ami az EU elnökséget is simán elcipelné a hátán. A júniusi EP választásokkal egy időben meg előrehozott választásokat tartana, ami viszont egyik kormánypárt érdekében sem áll. Ám annyi bizonyos, hogy az újabb reformoknak búcsút lehet inteni, hisz Topolánekék erejéből maximum némi karbantartásra futja.

Az is kézenfekvő, hogy az EU, eme kényes szituáció - gazdasági világválság - közepén biztos kezet akar az elnökségbe - ezért is dicsérték manapság annyira Sarkozyt eddigi teljesítményéért. Hogy az egyre jobban bizonytalanságba és válságok sokaságába süllyedő ország bírni fogja-e ezt a terhet, az csak január elsejétől derül ki.