Szellemi sérültek gyönyörű alkotásai

Huszonhatan vannak a Bárka Alapítvány gondozottjai, s a dunaharaszti Bárka műhelyben dolgoznak. Készítenek merített papírt, s abból füzetet és borítót, a szövőműhelyben a szövőszékeken nemcsak szőnyeg készül, hanem az itt készített anyagból gyönyörű táska, párna, asztalterítő is. A faműhelyben dísztárgyak születnek és a gyertyaöntők is mindig valami újfajta formát és illatot kínálnak, egy külön teremben pedig már előkészületek folynak legújabb termékük, a gyertyákkal azonos illatú szappan öntésére és csomagolására.

Akik ezt a munkát végzik, valamennyien szellemileg sérültek. Tevékenységüket és az otthont, amelyben közülük többen élnek, Jakab Áron irányítja. Ő így foglalja össze az előzményeket:
- A szellemileg sérült emberek gondozását vállaló Bárka Alapítvány 1964-ben jött létre, Franciaországban. Ma már a világ százharminc országában dolgoznak szervezetei.
 Magyarországon 1991-ben alakult. A Bárka azt tartja fő feladatának, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a sérült emberek foglalkoztatásához, és az általuk előállított értékeket mutassuk be a társadalom többi tagjainak. Ez egy közösség. Két otthonunk van, a Forrás és az Akácvirág ház, ahol összesen tizenketten laknak.

Általában azok kerülnek a házba, akiknek már nem élnek a szüleik, ők pedig nem tudnak magukról gondoskodni. Házvezetőkkel és segítőkkel élnek ott, saját szobáik vannak, de közösen főznek és ők látják el a takarítást is. Igyekszünk különböző kulturális és közösségi programokat is szervezni a számukra. Havonta egyszer látogatunk a Szépművészeti Múzeumba, és jönnek ki onnan hozzánk is szakemberek a közös foglalkoztatásra. Egy közeli iskolában sportolásra is nyílik lehetőség. A műhelyben teljesen szabályszerűen folyik a munka, ők is fél kilenctől délután négyig dolgoznak, felügyelő irányítása mellett.

- Sok helyen dolgoznak sérült emberek szerte az országban. Miben különbözik az önök tevékenysége az övékétől?- Kezdetben az ilyenfajta műhelyek terápiás célból születtek. Lekötni, elfoglalni valamilyen módon az embereket. Nem a munka volt a lényeges, hanem az elfoglaltság. A mi célunk az, hogy érezzék: amit csinálnak az fontos, értékes! Meg kell tanulniuk egy szakmát és pontosan kell dolgozniuk. Az emberi méltóságát úgy élheti meg bárki, ha érzi, hasznos dolgot csinál, a többiek számára is fontosat, értékelhetőt.

- Műhelyük fenntartásának komoly anyagi feltételei vannak. Honnan sikerül ezt megteremteniük?
- Három forrásból van bevételünk. Az egyik az államtól kapott pénz, ami persze nem elegendő. Kihasználjuk a pályázati lehetőségeket. Már negyedik éve az Európai Unió által támogatott EQUAL "Aktív műhely" programban veszünk részt. Ez tette lehetővé, hogy műhelyünket megújítsuk. Bővíteni tudtuk az intézményt, eszközöket vehettünk, szakembereket vonhattunk ebbe az egyáltalán nem könnyű munkába. A harmadik forrás a termékeink eladásából származó haszon.

Mivel az állami pénz biztosan nem fog emelkedni, a pályázatok pedig elsősorban fejlesztésre vonatkoznak, nem a napi fenntartásra, eredményük pedig kiszámíthatatlan, így nagy szükség van arra, hogy a foglalkoztatás eredményét értékesítsük. Ezért van szükség üzleti tervezésre. Három éve kezdtem hálózatot szervezni a hasonló profilú szervezetek és intézmények között. A hálózat elsődleges célja az értékesítés összefogása. Egyenként kicsik vagyunk, és amikor meg kívánunk jelenni a piacon, ez hátrányt jelent. Nehezebb öt gyertyát eladni, mint huszonötöt. Találtunk viszont egy amerikai alapítású nonprofit szervezetet, amely abban segít, hogy tevékenységünk minél üzletibb alapokon működjön.

Jakab Áron szerint az egész üzleti tervezésben az volt a központi kérdés, hogy mi az a hozzáadott érték a termékben, amellyel az előállítás magasabb költségét kompenzálni tudják.

- Termékeink magasabb áron való értékesítésénél három hozzáadott értéket találtunk. Az egyik a termék megjelenése. Iparművész szakemberek segítik a tervezést, és az elkészítéshez is tanácsot adnak. Magam is besegítek, mert az iparművészeti egyetemen végeztem textil szakon és a három éves Moholy-Nagy formatervezési ösztöndíjam témája az volt, hogy miként tudnánk a sérült emberek által készült termékeket vonzóbbá varázsolni. Nyolcadik éve dolgozom itt. Azért jöttem ide, hogy az általam megálmodottakat megvalósítsam, figyelembe véve azt is, hogy a divat, az ízlés folyamatosan változik, ezt követnünk kell. A másik hozzáadott érték a kézműves munka.

 Vitathatatlan, hogy az egyre silányabb tömegtermelés közepette ennek értéke van a piacon. A fogyatékos emberek is ügyesek. Igaz, több időbe telik, amíg sikerül betanítani és továbbfejleszteni a tudásukat, de megéri, mert gyönyörű munkák kerülnek ki a kezük alól. A harmadik pedig a társadalmi felelősségvállalás. Ez azért is fontos, mert nagyon sok az előítélet a fogyatékosokkal szemben. Pedig életről nem ítélkezhetünk! Mi érdemem van az épségemben és nekik mi a bűn az állapotukban?

Éppen ezért a termékekben nem azt hangsúlyozzuk, hogy fogyatékosok készítették, hanem azt a felelősséget kívánjuk tudatosítani, hogy együtt élünk mindannyian. Akik ezeket a termékeket vásárolják, azok ennek a társadalmi csoportnak segítenek. A Bárka kézműves műhelyeiben készült termékek bizonyítják, hogy sérült emberek is képesek magas színvonalú munkára.