A világ leghíresebb bitófája

Az első állandó bitófát 1571-ben állították fel a mai Hyde Park északkeleti sarkán, a ma a szólásszabadság jelképének számító szónoki sarok közelében. A tyburni faként emlegetett alkalmatosság három lábon álló vízszintes háromszög volt, amelynek oldalain egyidejűleg több bűnösön lehetet az ítéletet végrehajtani. A lehetőséggel a hatóságok éltek is, egy tömegkivégzés során 1649-ben egyszerre 24 ember nyakába került kötél. Mivel az akasztófa a fővárosba vezető út mentén állott, nem csak tájékozódási pontként szolgált az utazók számára, de a törvények iránti üdvös alázatot is hivatva volt lelkükbe plántálni.

A következő századokban több tízezer élet ért itt véget, mert a szigorú angol törvények miatt igen könnyű volt "eljárni a tyburni ugrálóst", ahogy a népnyelv az akasztásokat elnevezte. A XVIII. században 190 bűncselekményért szabhatták ki a legsúlyosabb büntetést, egyebek között kis értékű lopásért, géprongálásért és a közös földek kerítésének eltávolításért is. A kivégzettek között akadt gyilkos főrend, felségáruló, köztörvényes bűnöző, de itt tették közszemlére a monarchia helyreállítása után, 1661-ben Oliver Cromwell sírból kiásott tetemét is.

Az ismertebb foglyokat utolsó napjukon - a börtönőr lekenyerezése után - meglátogathatták "tisztelőik" a Newgate fegyházban. Másnap hajnalban szekérre rakták őket, gyakran saját koporsójukon ülve tették meg utolsó útjukat, amelynek során néhány helyen a bakóval is elborozgattak. A tömeg a bűnöst népszerűségétől függően dobálta vagy éljenezte menet közben, mígnem megérkeztek Tyburnbe. Itt már órákkal korábban kinyitottak a kávéházak és kocsmák, amelyek emeleti szobáit bérbe lehetett venni - a jobb helyeket általában elővételben az előkelőségek foglalták le. Jó angol szokás szerint fogadásokat is lehetett kötni, meddig bírja az áldozat az akasztófán. Élelmes vállalkozók lelátókat ácsoltak, ezek olykor összedőltek, és maguk alá temették a nézőket. A hangulat népünnepélyre emlékeztetett, nem egyszer több tízezres tömeg gyűlt össze, hírességek kivégzésekor a londoni inasoknak például szabadnapot adtak. Az elítéltek természetesen méltók akartak lenni a nézőközönség kitüntető figyelmére, s úgy viselkedtek, hogy az akasztásról megjelenő tudósítások jó színben tüntessék fel őket.

Utoljára 1783. november 3-án egy John Austin nevű útonállót végeztek ki Tyburnben, az ingyen látványosságok ettől kezdve a város szívében, a Newgate fogház előtt zajlottak. A barbár szokásnak 1868-ban vetettek véget, már amennyiben attól kezdve a fogház belsejében akasztottak. Az utolsó kivégzést 1964-ben hajtották végre Nagy-Britanniában, a halálbüntetést végleg 1998-ban törölték el. A tyburni akasztófa helyén ma egy kápolna és a kövezetbe süllyesztett három sárgaréz háromszög emlékeztet az itt kivégzettekre.