A Science et Vie című francia tudományos havilap beszámolója szerint nincs egyetlen olyan biológiai mechanizmus sem, amely önmagában, egyes egyedül magyarázná ezeket a zavarokat. Ugyanakkor a kutatók és az orvosok szerint mindenképp központi szerepet játszik e folyamatnál a fény intenzitásának a csökkenése, mert ez elállítja belső óráinkat. A nappali fény ugyanis központi szerepet játszik a szervezet biológiai ritmusának szinkronizálásában, márpedig ez utóbbi vezényli a hormonkiválasztást.

E tekintetben a legismertebb a retina által észlelt fény hatása. Ez a jelenség ugyanis szabályozó szerepet játszik annak a hormonnak (melatonin) a kiválasztásakor, amely az ébrenlét és alvás váltakozását szabályozza. A retinára eső fény által kiváltott idegi jelzés az agy különböző zónáinak közvetítésével eljut a melatonint gyártó mirigyhez, s azonnal leállítja a hormon kiválasztását: ennek következtében nappal nagyon alacsony a szervezetben e hormon aránya, míg az éjszaka során folyamatosan növekszik, s hajnali 3-4 óra körül éri el a csúcspontot. Márpedig télen a "szezonális depressziótól" szenvedő személyeknél abnormálisan magas a nappali melatoninszint, s ez hosszabb távon befolyásolja hangulatukat, megzavarja alvásukat.

Ugyanakkor nagyjából 10 évvel ezelőtt felfedezték, hogy nemcsak a szem, hanem a bőr által észlelt fény is befolyással van a biológiai ritmusra - ami a francia lap szerint azt bizonyítja, hogy még van bőven kutatnivaló ezen a területen.