13:00

Boross Péter finoman odabök mindkét nagy pártnak: a két oldalról felmerülő vádakat emlegeti, és felhívja a figyelmet a krízishelyzetre is. Javaslata is van, szelídebb, mint a korábbiak: felülvizsgálná a nyolcvanezres 13. havi nyugdíjat – száz-száztízezer forintot javasolna inkább, és egyúttal az adóbevallásokat ajánlja mindenki figyelmébe: az a nyugdíjas, aki egyéb jövedelmekkel (nem kevéssel) bír, ne kapja meg. Ezzel magára is gondol: nem vágja a földhöz a nyolcvanezres kiesés.

Mindez nem javaslat, felvetés – hangsúlyozza.

Az oktatásügybe nem szeretne belemenni: de reagál arra, hogy sokak szerint túl sok a felsőoktatási intézmény, firtatja azt is, hogy megszűnt a tanfelügyelői rendszer: sok az analfabéta, ostobácskák az egyetemekre érkezők – ez nyilván nem egészséges tendencia. Az ilyen ügyek nem csak pénzügyiek – figyelmeztet.



Példát szándékosan nem nevez meg.

Kikel az urambátyám-rendszer ellen is: gyakori, hogy arra érdemtelen személyek kerülnek felelős pozícióba – ez is hat szerinte a költségvetésre. És ez a helyzet nem javul, míg az államrezon nem áll helyre.

A folytatást kis időre kihagyjuk, bizottsági ülés lesz.

11:45

Révész Máriusz időközben visszaült és felszólal: szerinte játszunk: úgy teszünk, mintha ez egy normális költségvetés lenne. Noha nem az, hisz a harmadik verziónál tartunk, noha az ÁSZ még a másodikat sem tudta rendesen véleményezni.

A helyzet szerinte már súlyos demokráciadeficitet is jelent. Szerinte a kormánynak PR-szakemberek diktálnak: mindenki válságban van, és össze kell fogyni – ez a két kötelező szólam.

Aztán rákezd a felelősségkeresős fideszes változatra, és Gyurcsányt idézi: Draskovics korábban is ragaszkodott megalapozatlan számokhoz, átverte a miniszterelnököt.

Aztán a bankkonszolidációba köt bele: mások bezzeg nem konszolidálták a bankokat, hanem büntették a bankárokat. Szerinte itt is felelősségrevonás kellene, nem lenne szabad helyzetbe hozni azokat, akik ilyen helyzetbe hozták az országot – egyet lehet találgatni, kikre is gondol.

Ajánlja aztán figyelmünkbe a cseh példát, akik egész más feltételek mellett kapnak hiteleket – mintegy négyszázmilliárddal olcsóbb nekik. Révész szerint ez a böszmeség ára, amit a nyugdíjasokkal és a kismamákkal fizettetnek meg.



Szabó Zoltán inkább nem is reagálna, csak a négyszázmilliárdra. Ami Orbán Viktortól származik, és egyszerű matematikai hiba: rosszul számolt százalékot.

Révész szerint Szabó rosszra hivatkozik, ő az összes felvett hitel tekintetében beszél négyszázról negyven helyett.

Tóth Tiborné is demagógnak tartja Révész felszólalását. Szerinte igenis szükség van az összefogásra és a megszorításokra, de a gyerekek érdekeit igenis szem előtt tartja a kormány. Sőt: szerinte még a pedagógus-szakszervezet illetékesei is tévednek, mikor kritikájukat fogalmazzák meg. Hosszan méltatja az esélynövelő, tehetséggondozó programrendszereket, ösztöndíjakat – amikre igenis marad keret még az új költségvetésben is.

11:15

Pokorni Zoltán felszólalásának első felében az oktatást érintő kérdéseket tárgyalja, majd kitör belőle a polgármester is: kiderül, támogatná az önkormányzati reformot – már persze feltéve, hogy ez a Fővárosi Önkormányzat megszüntetésével kezdődik. Mert a bruttó hazai össztermék negyven százaléka Budapesten termelődik, miközben a város rosszul működik. Egy dugó naponta több milliárdjába kerül az országnak: nosza, maradjanak csak a kerületek, szüntessük meg a budapesti Városházát a negyvanhat képviselővel és ezernyolcszáz alkalmazottjával – ne a kistelepüléseket bántsuk, ahogyan azt a kormány szereti csinálni.

Arató Gergely államtitkár reagál a felvetésre (felvetésekre, helyesebben): az oktatást érintőket jogosnak és helyesnek találja, de az önkormányzati reformot már nem hagyja kritikus szó nélkül. Örül, hogy a Fidesz hat év után végre hajlandó tárgyalni a témáról – mondja. De reméli, a Fővárosi Önkormányzat megszüntetése nem a régi fideszes rutinok felelevenítése. Az Orbán-kormány is akart annak idején fővárosügyi minisztert, valószínűleg letörendő kissé a renitens budapesti vezetést. Arató reméli, most nem erről van szó. És nemzetközi példát is hoz: Margaret Thatcher annak idején megszüntette a neki gyakorta ellenszegülő Nagy-Londoni Tanácsot. Amit aztán újra létrehoztak – mert szükség volt rá.

Béki Gabriella is hozzászól a témához, az SZDSZ részéről. A főpolgármestert tizennyolc éve adó párt képviselője sem a Fővárosi Önkormányzatot szüntetné meg – és az ő érve gyakorlatiasabb. Nagyon nem lenne szerencsés, ha például a nagyobb utaknak nem lenne egy közös gazdája, hanem az egymással torzsalkodó kerületi önkormányzatok döntenének ebben az ügyben.

Alig burkolt érdekek ide vagy oda, mintha liberális oldalon több igazságot vélnénk látni. Pokorniban pedig csalódtunk csöppet: miért jár autóval Budáról Pestre? A metró gyors, a kerületében ráadásul több megállója is van. És a villamoshálózatuk sem rossz...



Odabent lassan telik a terem, a monodrámáról visszacsúszunk a csehovi szituációkhoz: míg a felszólaló beszél, senki sem figyel rá. Ha mégis, abban sincs nagy köszönet. Török Zsolt felszólalása alatt egy fideszes honatya méltatlankodó és hangos megjegyzésekkel kommentálja az elhangzottakat.

Révész Máriusz pedig árkot temet: behuppan Béki Gabriella mellé beszélgetni. A nagy többség egyébként leginkább újságot olvasgat, esetleg a neten böngész. Még az életjelek felvonultatásában amúgy erős dohányzó is feltűnően csendes.

Gyakran találkozunk csodadoktori terápiákkal – akár százmilliárdok is megspórolhatók. Mondja Gyenesei . De két szempontot ajánl mindenki figyelmébe: nem sérülhet az önkormányzati autonómia, és kevesebb pénzből kevesebb feladatot is lehet ellátni. Ahol spórolni lehet, az a bürokrácia területe. Hümm, erre eddig valahogy senki sem gondolt.