Az erő törvénye uralkodik a világban, a törvény ereje helyett – mondta Moammer al-Kadhafi fehéroroszországi látogatása során. Líbia „örökéltű” vezetője Minszk előtt Moszkvába is ellátogatott, ahol találkozott Dimitrij Medvegyev orosz elnökkel és az orosz politikai életet valójában irányító Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel is. Igaz, ez utóbbival való összefutása, informális jellegű volt: mintha csak a véletlen műve lenne, egy koncerten botlottak egymásba.

Míg Mireille Mathieu énekelt - akit később maga Putyin mutatott be a líbiai vezérnek – addig Kadhafi és Putyin minden valószínűség szerint fegyverüzletről beszélgettek. A találkozó fő témája minden megfigyelő szerint ez volt. Mivel Putyin árpilisi látogatása Líbiában azzal a bejelentéssel ért véget, hogy Oroszország elengedi az észak-afrikai ország 4,5 milliárd dolláros adósságát. A gesztus persze nem teljesen önzetlen. Tripoli akkor azt ígérte, cserébe szerződéseket köt orosz cégekkel, köztük természetesen hadiipariakkal is.

Az ígéret szép szó, eljött az idő, hogy betartsák. Kadhafi nem véletlenül repült tehát Oroszországba: fegyvereket szeretne vásárolni. Persze nem véletlenül Oroszország és Fehéroroszország felé közeledik az arab világ egyik legellentmondásosabb vezetője.

A vezér megijedt

Mindeddig úgy nézett ki, hogy Kadhafi a nyugati világ felé kíván nyitni. Ennek érdekében a 90-es évektől egyre másra tette a gesztusokat. 1999-ben – tehát két évvel a 2001-es terrortámadások előtt – együttműködéséről biztosította a nyugati hatalmakat az al-kaida elleni küzdelmükben. Saját fegyverkezését is hajlandó volt nemzetközi ellenőrzés alá vonni.

2003-ban beismerte, hogy tömegpusztító fegyverek fejlesztésével is foglalkozik, de kész ezek leszereléséről tárgyalni, illetve nemzetközi ellenőröket beengedni országába. Ez nyilvánvalóan az iraki háború megindításának volt a következménye, mondhatjuk úgy is, Kadhafi megijedt, hogy országa is célpont lehet, és erőszakosan eltávolítják a posztjáról.

A sokak által politikai fenegyereknek tartott vezető húzása bejött. Az erőteljes nyugat felé fordulás, Nagy-Britanniával és az USA-val való kooperációs készség meghozta gyümölcsét. Az Egyesült Államok 2006 nyarán levette Líbiát a terrorizmust támogató országok listájáról, majd újra felvette vele a diplomáciai kapcsolatot.

Apadó bevételek

Ez persze nemcsak politikai, de gazdasági szükségszerűség is volt. Az ország fő bevételi forrása az olaj, melyet a kilencvenes évek elején alacsony áron tudott csak értékesíteni. Közben az USA és az ENSZ növekvő elszigeteltségbe taszította a terroristákkal is össze-összekacsintó líbiai vezetést. A csökkenő bevételek is nagyban kikényszerítették tehát a pálfordulást. Ráadásul a hagyományosan a Szovjetunióhoz kötődő ország elvesztette legnagyobb támaszát: a kommunista birodalom szétesése után nem volt kihez közeledjen.

Jelenleg éppen ez a tendencia kezd újra megfordulni. A régi Amerika-ellenesség újra előkerült Kadhafi tarsolyából. Persze az időzítés nem véletlen. Közhely, de ide kívánkozik: Oroszország már nem az, ami volt a kilencvenes években. Az energiaipart a külpolitika szolgálatába állító Putyin kőkeményen gatyába rázta az országot, és gyakorlatilag visszaállította nagyhatalmi státuszát. Grúzia kapcsán pedig megmutatta, Moszkvával nem lehet viccelni.

S míg a nyugat csak levegő után kapkodott és futotta értelmetlen diplomáciai köreit, addig az Amerikai-ellenes erők szépen megtértek az orosz medve széles kebelére. Így tett Venezuela, Kolumbia, Irán, Kuba, és most Líbia is. Lukasenko Fehéroroszországát felesleges külön kezelni, hiszen gyakorlatilag gyarmata – modern szóval leányvállalata - a nagy keleti testvérnek.

Alakuló tömbök

Ki kell emelni, hogy ezek az országok nemcsak politikai menedéket keresnek Oroszországban. A világ újrarendeződése gazdasági szükségszerűség. És akik nem akarnak Amerika oldalára állni – sokszor teljesen különböző indokokból – azok egyszer csak azt veszik észre, hogy a másik oldal asztalánál ülnek, szépen egymás mellett. Így találhatott egymásra nem is olyan régen Venezuela és Irán, kommunista és radikális iszlám vezetője.

Oroszország pedig ezt ügyesen használja ki a maga javára. Az Amerikával szemben álló államoknak már nemcsak energiát ígér, hanem fegyvereket is. Méghozzá nagyon sokat. Csak az utóbbi két évben fegyverszállításokról kötött megállapodást Kubával, Venezuelával, Brazíliával, Szíriával, Iránnal. És Kadhafi sem egy énekesnő szép hangjáért repült Moszkvába. Belátható, hogy Oroszország nemcsak energia- de újra fegyvergyártó nagyhatalom is lett.

Orosz támaszpont a Földközi-tengeren?

Az információk szerint Kadhafi 2 milliárd dolláros fegyvervásárlási üzletet készül kötni. Líbia vadászgépeket, harckocsikat, szállító helikoptereket és tengeralattjárókat készül vásárolni, de szóba jöhetnek föld-levegő rakéták is. Ezenkívül, az afrikai ország felajánlotta, hogy saját kikötőjében megengedi az orosz flottának egy támaszpont létesítését. (A hírek szerint ez Bengáziban lenne.) Ezzel a Földközi-tenger térségében tapasztalható amerikai dominancia komoly hátrányt szenvedne.

Kadhafi a világ egyik legrégebben hatalmon lévő politikai vezetője. Oroszországi és Fehéroroszországi látogatásával nemcsak saját pozícióját, de a kétpólusú világrend újraalakítását is erősíti. A politikai túlélőművész viszont saját céljai miatt - az orosz támaszpont kialakításával - olyan képzeletbeli bombát helyezhet el (újra) az amerikaiak orra alá, ami csúnyát robbanhat. És az senkinek sem fog előnyére válni.