Amúgy

A költségvetési vita kétféle lehet: tartalmatlan vagy unalmas. Előbbit a pártok prominensei szokták megvalósítani, utóbbit a mezei képviselők. A nagyok hajtogatják ugyanazt, a kicsik pedig olykor hajmeresztően érdektelen felvetésekkel szórakoztatják egymást.

És kitartóan elbeszélnek egymás feje mellett. Csehov drámáiban látni ilyet, csak azok lényegesen jobbak. De ezt nélkülünk is tudhatják a politikára fogékonyak.

Van viszont egy bizottság, ami nagyon komolyan gyanús nekünk: ez pedig a Gazdasági Bizottság. Itt már a múltkor is szokatlanul kulturált légkörben hallgatták meg Kovács Árpádot, és már megint szinte ijesztően kellemes hangulatban beszélgettek. Pedig a téma sem volt annyira érdektelen (mint amennyire végül is azt csináltak belőle, kicsit túl szakmai volt az általánosan művelt – értsd: szakbarbár – újságírónak). Az EU energiapolitikai irányelveiről volt szó, és a bizottság (egészen pontosan és helyesen A Gazdasági és informatikai bizottság Energetikai albizottsága) álláspontjáról a kérdésben. Kétségtelenül nem az a téma, aminek hallatán tövig rágja az ember a körmét, de ezzel együtt fontos: szól a hazai energiapiac változásairól, az import szükségességétől a távfűtésig sok mindent érint.

Nesze nekünk

Ennek megfelelően az eddigi rutin alapján színvonaltalan anyázásra készülne az ember (voltunk mi már a Nabucco-bizottság ülésén is, ott is több volt a politikai szólam, mint az érdemi eredmény – és azok sem a politikusoknak voltak köszönhetők). Kis balsejtelem a múltkori óta volt bennünk – beigazolódott. Érdekeset írni ugyanis sokkal könnyebb az anyázásról, mint a szakmázásról – és olvasni is szívesebben szoktunk hülye képviselőkről. Na, ez nem jött most össze.

Az ülés annyiban érdekes, hogy a nagy bizottsági történet előkészítése: az albizottság álláspontja alapján tárgyalnak globálisan. A bizottság határozatképes – állapítja meg a pár percet csúszó kezdés után rögvest Podolák György elnök, és villámgyorsan túlesik a kötelező napirendelfogadós körökön. Olyannyira, hogy szinte el is felejti – exkuzálja magát, hosszú napja volt.



Az egyetértés egyébként is nagy: a bizottság tagjai alapvetően támogathatónak tartják a kormány intézkedéseit – pedig (ez tűnik csak kissé problematikusnak) az EU igen ambiciózus terveinek akarunk velük megfelelni – ezek között szerepel például az is, hogy 2020-ig az energia tizenhárom százaléka kell megújuló forrásból származzon. Ami nálunk is összejöhet. Igaz, bizonyos emissziós kvóták betartása veszélyesebb lehet, mint gondolnánk: László György, a távhőszolgáltatók képviseletében ennek veszélyére figyelmeztet: ha hanyagoljuk a távfűtést (amit meglepően nagy arányban lehet másodlagos forrásokból táplálni), a lényegesen szennyezőbb gázfűtés terjedhet el – ami nagyjából az öngól minősített esete.

Jön a megnyugtató válasz: a kvótákat fokozatosan akarják bevezetni (ami még mindig nem oldja meg a távfűtéssel kapcsolatos legfontosabb problémát, miszerint az drága). De addig csak születik valami megoldás.

Ugye mi jóbarátok...

Fene nagy az egyetértés,csak Podolák elnök csempész olykor némi színt az ülésbe: olykor megszólal telefonja (elnézést kér, fontos hívást vár), hellyel-közzel egy sms érkezik valahová. Egy mobil valahol hosszan és kitartóan rezeg, majd a telefonáló feladja.

Újabb érdekes felvetés jön: nagyobb figyelmet kellene szentelni a geotermiának, és növelni a szélerőművek szerepét – igaz, ezt úgy, hogy az általuk előállított energia tárolható is legyen (azaz eddig nem volt az, ejnye). De még ebben is van egyetértés: a kormánynak ki kell jelölnie egy helyet, gyorsan – máskülönben ahogy felmerül egy földrajzi név, emailek százai veszik védelmükbe a terület rigófüttyét. És erre még a fideszes képviselő is egyetértően bólogat.

Van még egy fontos szempont, a gyakran felmerülő bioüzemanyagok (dízel és etanol) kérdése: ezekkel kapcsolatban egy szempont van: elsődlegesen élelmiszert akarjunk termelni, mielőtt megint sárgállni kezd az ország a repcétől – miközben élelmiszerhiánnyal kell szembenézni. Ezt az elképzelést az illetékes tárca is támogatja, pedig az ötlet ellenzéki honatya felől érkezik.

Egyedül ő lop némi színt a délutánba egyébként (Molnár Béla, KDNP), de ő sem eleget: semmi veszekedést gerjesztőt nem mond. Csak arra hívja fel a figyelmet, hogy nem kellene a teljesen tiszta energiaforrásokat (szél, víz, nap, geotermia) állandóan együtt emlegetni bioetanollal, -gázzal és -masszával: azért a kettő nem ugyanaz a kategória, ha úgy is kezeli az EU. De igazat adnak neki is.

Ja, és Bencsik János fideszes képviselő (támogatott) javaslatára a területet felügyelő testületben a társadalmi szempontok is megjelennek majd. Semmi különleges vita. Tudják ezt az őket delegáló pártokban? És vajon mit szólnak?

A nagy bizottság ennek örömére tárgyalhat az előterjesztésekről – sanda gyanúnk szerint azzal sem lesz gond (viszont talán sejtik a kedves olvasók, miért tudósítunk viszonylag ritkán és megszűrten a bizottsági történésekről). Kötelező malíciánkat kis időre félretéve: ez akár jó hír is lehet: ha a gazdasági bizottság úgy működik, ahogy ábrándjaink szerint minden bizottságnak kellene, csak végigevickélünk valahogyan ezen a fránya válságon.

Persze nem fölösleges viták nélkül, azért az nem mi lennénk.