A vízilovak tőlünk vannak
Az európai állatkertekben élő vízilóállomány jelentős része magyarországi felmenőkkel büszkélkedhet - derül ki a csehországi Ostrava állatkertjében vezetett európai állatkerti vízilótörzskönyv legfrissebb kiadásából.
2008. november 12. szerda 18:07 - Hírextra
A törzskönyv adatai szerint Európában 76 állatkertben mutatnak be nílusi vízilovakat, összesen 202 egyedet. Bár az állatok közül néhánynak ismeretlen a származása, az egész európai állatállomány végső soron 31 alapító tenyészállatra vezethető vissza, amelyek még az afrikai vadonból kerültek Európába. Ezek közül négy állat, Arany, Bandi, Mombassa és Nairobi egykor a Fővárosi Állat- és Növénykert lakója volt - tudatta szerdán a városligeti intézmény.
A 31 alapító állat közül Nairobi és Mombassa génjei találhatóak meg a legnagyobb számban, de a sokkal régebben élt Bandi és Arany is jelentős mértékben járult hozzá a jelenlegi európai vízilóállomány génkészletének változatosságához.
Az alapító tenyészállatokat eltérő időpontokban fogták be, így számottevő különbségek vannak a tekintetben, hogy a törzsalapító ősöket hány generáció választja el jelenleg is élő leszármazottaiktól.
Ebből a szempontból a legfiatalabb törzsalapítók Tina és Pippo, a Puntaverdei Állatkert vízilótenyészpárja: a két állatot az 1980-as évek elején, fiatalon fogták be Afrikában, és jelenleg is jó egészségnek örvendenek. A legrégebben befogott törzsalapítók pedig egy drezdai és egy budapesti tenyészpár egyedei voltak: Wakene és Wally a becslések szerint 1911-ben került a Drezdai Állatkertbe, Bandiról és Aranyról viszont biztosan tudják, hogy 1912 márciusában vásárolta a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ennél korábban is hoztak Európába vízilovakat, ám ezeknek az állatoknak vagy nem született utódjuk, vagy - ha született is - ma már egyetlen leszármazottjuk sem él.
Bandi és Arany érkezésekor már volt egy idősebb víziló is Budapesten, az 1893-ban érkezett Jónás személyében, ám az intézmény igazgatósága fontosnak tartotta két fiatal, szaporításra is alkalmas állat beszerzését. Az akkor háromesztendős állatokat érkezésükkor nevezték el Bandinak, illetve Arának. Ara nevét azonban a két világháború között Aranyra változtatták, tekintettel arra, hogy a rendszeres szaporulat folytán valóban aranyat ért. Azokban az időkben ugyanis a kis vízilovak voltak az állatcserék valutáris alapjai: az "aranyborjakat" más, nehezen beszerezhető állatokra, például csimpánzokra cserélték.
Arany és Bandi frigyéből összesen 11 borjú született, majd Bandi 1937-es pusztulása után Arany még további 3 borjat hozott a világra egy fiatalabb, már állatkertben született hímtől.
A tizennégy borjú igen komoly utódszámnak mondható, ráadásul a nőstény borjak közül többen felnövekedve maguk is számos utódot hoztak a világra, így aztán nem meglepő, hogy még ma is sok olyan víziló akad Európában, amely az egykor Budapesten élt Arany és Bandi leszármazottja.
A koppenhágai állatkert idei vízilóborja, Durban például a neves budapesti ősök ükunokája, de számos leszármazott akad a volt szovjet tagköztársaságok állatkertjeiben is.
A másik budapesti eredetű víziló-dinasztiát az a két tenyészállat alapozta meg, amelyeket a második világháborút követően szerzett be az állatkert. Mombassa, a nőstény, és Nairobi, a hím 1958. július 7-én került Afrikából a magyar fővárosba.
A két állat frigyéből tizenhárom borjú született, ám Nairobinak öt további utódja volt a háborút túlélt idős Kincsemtől, ami pedig a Mombának becézett nőstényt illeti, Nairobi 1979-es pusztulása után még további három borjat ellett, amelyeknek az 1985-ben érkezett, Süsü nevű hím volt az apjuk. Nairobi és Mombassa tehát számos utódot hagyott hátra, amelyek - más állatkertekbe kerülve - maguk is rendkívül szaporának bizonyultak. Így nem csoda, hogy ez a két állat meghatározónak számít az európai vízilovak szövevényes családfájában.
Forrás: MTI