Mitchellt az egyesült államokbeli Portlandben érte a halál egy szállodában. Az Oregon állambeli város volt az utolsó állomása annak a 18 állomásból álló amerikai turnénak, amelyet a Jimi öröksége előtt tisztelgő Experience Hendrix tagjaként játszott végig. A helyi orvosszakértő szerint a dobos természetes halállal halt meg.

A vörös hajú John "Mitch" Mitchell 1947. július 9-én született az angliai Ealingben, Middlesex grófságban. Gyerekszínészként kezdte pályafutását, de hamar elhódította igazi szenvedélye, a rock és a jazz. Még nem volt húszéves, amikor már elismert stúdiózenésznek számított Londonban, és olyan brit bluesegyüttesekkel dolgozott együtt, mint a Pretty Things vagy Georgie Fame Blue Flames-je. Igazi ihletői azonban a korszak nagy jazzdobosai, Elvin Jones és Max Roach voltak. Éppen ezért javasolta őt Chas Chandler, az Animals egykori tagja, Hendrix Angliába csábítója a gitárosnak triójához.

Mitchell tökéletes választás volt, mert sokoldalúságával, teljesen nyitott ritmusvilágával nemcsak támaszt jelentett Hendrix korlátlan fantáziájának, hanem ki is teljesítette azt. Ez különösen az Experience olyan szabad áradású darabjaiban vált nyilvánvalóvá, mint a Third Stone From The Sun, a Voodoo Chile (Slight Return) vagy az epikus-spirituális 1983..., de az egyszerűbb rock-dalokat és bluesokat, mint a Manic Depression vagy a Red House is képes volt "megbolondítani". Ez idő alatt csupán egy "félrelépése" volt, amikor 1968 decemberében a Rolling Stones Rock and Roll Circus zenés tévéfilmben alkalmi formációban lépett fel John Lennonnal és Eric Claptonnal.

Amikor Hendrix 1969 tavaszán feloszlatta az Experience-t, Mitchell mellette maradt, és tagja lett a Woodstockban fellépő Gypsy Sun and Rainbows együttesnek. Csupán néhány hónapra távozott Jimi mellől, amíg a Band of Gypsys formációban Buddy Miles vette át a helyét. Hendrix utolsó hónapjaiban azonban ismét ő ült a doboknál a Cry of Love Bandben. Együtt léptek fel az 1970-es Wight-szigeti fesztiválon, és ő játszott a Jimi halála előtt készült felvételeken, amelyek a Cry of Love, a Rainbow Bridge című posztumusz lemezeken jelentek meg a következő években.

Hendrix halála magának Mitchellnek is óriási veszteség volt, ráadásul 1970 elején nagy lehetőséget szalasztott el, mert Keith Emerson őt szerette volna először dobosnak, mielőtt Carl Palmert választotta. A dobos, Noel Reddinggel egyetemben alig részesült az Experience jogdíjaiból, így a későbbiekben ismét visszatért a stúdió- és sessionzenéléshez, többek között Jeff Beck és Jack Bruce zenekaraiban játszott, a csúcsra soha többé nem jutott vissza. Utolsó éveiben többnyire visszavonultan élt Európában, életét szinte jelképesen zárta le az Experience Hendrix turnéja, ahol olyan muzsikusok mögött dobolt, mint Buddy Guy, Jonny Lang és Kenny Wayne Shepherd.