A regény hőse Benede Kornél, azaz Ornél, fényképész, aki több mint két évtizede él feleségével ugyanabban a lakásban. Úgy, ahogy ma sokan mások is Magyarországon. Se szenvedélyes szerelem, se luxuslakás, se utazások, se fényes karrier, mígnem egy nap meglátja szomszédja lilával kicsempézett fürdőszobáját, és Ornél fellázad unalmas élete ellen, elhatározza, hogy ő is befut. A vakszerencsének köszönhetően bekerül az egyik tévé körülrajongott show-műsorába, és a nézők azonnal ráharapnak. Ornélt kezelésbe veszik a sztárcsinálók, karrierje egyre meredekebben ível felfelé. Lecseréli ruhatárát, szokásait, lakhelyét és feleségét, hogy aztán a korábbinál is nyomasztóbb semmiben találja magát.

Mint Verebes István hangsúlyozta a pénteki sajtótájékoztatón, öt éve készült megírni a könyvet, mégpedig vezeklésként. Amikor "képernyőre ment", tudta, hogy ezért egyszer bűnhődik majd, mivel ez végül a maga módján prostituálódás a hírnév és a pénz érdekében.

"Ez a könyv vezeklés, kicsit szeretve a főhősét, s kicsit megvetve a cinizmust, amellyel kezeljük ezt a jelenséget" - hangsúlyozta Verebes István, aki bevallotta: a média világában voltak tévedései, időnként ízléstelenségeket is elkövetett, de megpróbálta felismerni és elismerni hibáit. Ám mindig azt mondta, amit gondolt, legfeljebb rosszul "csomagolva".

Mint kifejtette, nem az ő személyes médiaszereplése a lényeg, hanem az elmúlt 20 év jelenségei, az a "pocsolyaostoba közeg, amelyben kénytelenek vagyunk élni.

"Mindenütt ugyanaz van - a médiában, a színházban, a sportban, ahol veszendőbe megy sok tehetség" - emelte ki Verebes, aki megkísérli most lehántani magáról mindazt, ami "egzisztenciálisan felesleges", és életformát váltani, ami 60 éves korban "kockázatos".
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke az agykutató és a riportalany szemszögéből elemezte Verebes István tévés szereplését.

"A riporter, akit Verebes Istvánnak hívnak, nem ismeri az emberi agy anatómiáját, nem tudja, hogy az ideghálózatok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, s nem tudja, hogy minden kognitív és nem kognitív ingerhez nemcsak az emlékek, de az érzelmek is társulnak. Nem ismeri, nem tudja egzakt módon, de érzi, és ez az ő szakmájában a legtöbb. Ő nemcsak a gondolat tárgyát, a beszélgetés témáját akarja előhívni, hanem a hozzá társult érzelmeket is. Hagyja, hogy a legbelsőbb meggyőződésünk szerint folyjanak a gondolatok, s segít, hogy agyam limbikus rendszerében rejtett érzelmeimet is társítsam a gondolataimhoz. Így varázsolja a szakembert egész emberré, a szürkeséget színessé, az interjúalanyt élő személyiséggé" - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter.