A bankok állami megsegítéséről

- Ami segít Nyugat-Európában, a garancia, annak hiánya viszont kifejezetten diszkriminációt jelent máshol, például a Nyugat-Európán kívüli, de uniós tagországokban. Ezekben az államokban a bankok normál feltételek mellett lényegében alig tudnak forráshoz jutni, és még nagyon magas kamatfelárak mellett sem képesek likviditást szerezni.

Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egész Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is, hitelszűke léphet fel. Ha ez párosul egy nem kellőképpen rugalmas jegybanki politikával, akkor súlyos likviditási hiány keletkezik mind a külföldi, mind a hazai fizetőeszközben. Ez nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolhat valamennyi régióbeli gazdaságra, és általános lassulást vagy visszaesést okozhat.

Magyarország pedig még ráadásul abban a speciális helyzetben van, hogy mielőtt a 2006-ban megindult stabilizáció nyomán nyugodtabb vizekre ért volna, elérte ez a vihar, és ezért még további fiskális megszorításokkal is szembe kell néznie.

Tehát miközben az európai exportpiacok beszűkülnek, a likviditás, a rendelkezésre álló hitelforrások zsugorodnak, az elérhető források ára jelentősen emelkedik, a kockázati prémiumok számottevően megemelkednek, Magyarországnak még egy további fiskális szűkítésen is keresztül kell mennie. Ezek együttesen roppant mértékben korlátozzák a növekedési kilátásokat.

A magyar gazdaságpolitika lehetőségeiről

- A lehetőségek nagyon korlátozottak. Magyarország nagy árat fizet a 2001 és 2006 nyara között folytatott, minden tekintetben fenntarthatatlan fiskális és hibás monetáris politikáért. Hozzátenném ugyanakkor, hogy az elmúlt időszak elhibázott gazdaságpolitikájáért elsősorban a fiskális és a jövedelempolitikát - azaz, a kormányokat - terheli a felelősség.

Egy külső sokk esetére nem tudtunk tartalékokat felhalmozni, amelyek lehetővé tették volna, hogy a fiskális politika képes legyen anticiklikusan működni. Ráadásul napjainkban a költségvetés egyenlegén keresztül sincs mód az anticiklikus gazdaságpolitika támogatására, miután a kormány önként vállalta, hogy a költségvetés hiányát a konvergenciaprogramban megjelölt 3,2 százalékról 2,6 százalékra mérsékli.

Ha ezt nem teszi meg, olyan mértékben kérdőjelezi meg a saját hitelességét, ami rendkívül negatív hatást gyakorolna az ország megítélésére. Ebben a helyzetben legalább azt kellett volna elérni, hogy az eredeti konvergenciaprogramhoz képest ne kelljen tovább szűkíteni a költségvetés lehetőségeit.

Van azonban egy talán még ennél is fontosabb vonatkozása a költségvetési politikának: annak érdekében, hogy a büdzsé valamelyest élénkítő hatást is tudjon gyakorolni a gazdaságra, olyan mértékben kellene lefaragni a kiadásait, hogy a bevételi oldal ezáltal lehetővé tett kedvező átalakításával - mindenekelőtt az adókon keresztül - segíteni tudja a munkahelyek megtartását, a beruházások bővítését. Így lehetne a költségvetés eszközeivel pozitív lökést adni a gazdaságnak.

A gazdaság tartós hanyatlásának veszélyéről

- Nem tartom elhanyagolhatónak ennek a valószínűségét. Remélem azonban, hogy ez nem fog bekövetkezni. Abban az esetben viszont, ha nem lehet a hitelpiacokat új életre kelteni, ha a monetáris politika aktív részvételével nem lehet kevésbé ortodox megoldásokat találni a problémákra, ha elmaradnak a költségvetés kiadási és bevételi oldalán a kívánt változtatások, akkor megnő a valószínűsége egy lefelé menő spirálnak.

Ez talán nem jelentene két számjegyű visszaesést, mint amilyen például az 1929-33-as válság idején volt, mert a gazdaság szerkezete számottevően más. Ahhoz azonban elegendő lenne, hogy munkahelyek tízezrei szűnjenek meg. Én ma ezt tartom a legnagyobb veszélynek.