Nem Gyurcsány a hibás

És nem is Gyurcsány Ferenc. Hibátlan kormányzati politikát még nem pipált a világ, s valószínűleg nem is fog. A hűvösebb viszony a nemzetközi kapcsolatokban normális történet, mindig előfordul. Olyan ez mint a háború (csak kevésbé komoly): nem szeretjük, de természetes, hogy van.

Ma már látjuk: Orbánék keményebb külpolitikája és a Gyurcsány-féle külügyminisztérium-light irányvonala között sejthető egy hasonlóság (a megannyi különbség mellett): egyik sem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Magyarul ha a szlovákok haragudni akarnak, akkor haragszanak. Tisztán látszik, hogy Gyurcsány Ferenc tehetetlen és sikertelen a kedélyek nyugtatása szempontjából. Ugyanez vonatkozik Orbán Viktorra, akiről ne felejtsük el, hogy az Európai Néppárt (a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben) alelnöke, elvileg befolyásos európai uniós politikus. (Kár elfelejteni az MSZP és a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportját… az Unió mégis csendben van. Mi [nem] történik itt?)

Beleült a készbe

A jobbközép Dzurinda-kormány után a szélsőjobboldali, fasisztoid Fico-kormány ugyanis beleült a készbe: a Dzurindáék által elkezdett, s nem túl népszerű reformok pozitív hatásait már a mostani kormány aratta le, míg a negatívat (a népszerűtlenséget) az előző. Pech, aki ezt nem tudja elfogadni és ezen túltenni magát, az ne menjen politikusnak, kár a gőzért.

Az azonban már mégiscsak állatság, hogy ha egy kormány képtelen a saját dolgát végezni, akkor ennyire gusztustalan módon tereli el a figyelmet a saját impotenciájáról. Egy cseh napilap, a Lidové Noviny szerint ugyanis Ficonak létszükséglet a küzdelem és a harc, hiszen a kormánya mást nem is csinál, így az ellenségkép csak összerántja mögötte a társadalmat. Ez eddig sikeresnek mondható, hiszen a Smer népszerűsége töretlenül magas. Emlékszünk egy osztrák festőre furcsa bajuszkával? Ő is hasonlóképpen csinálta.

Pótcselekvés

Pótcselekedni persze sokféleképpen lehet. Többek között: lehet a „kommunikációba” ölni súlyos milliárdokat, lehet anyázni a politikai ellenfelet, s lehet nemzetek ellen uszítani azokat, akik beveszik a „magyar veszélyt”.

Fico pótcselekvésének egyik hatása az, hogy a magyarországi radikálisok között is egyre többnél szakad el a cérna. Ez pedig nem csoda, sokaknál feszül a nyaki ütőér és szorul ökölbe a kéz, amikor meglátja Robert Fico álságos sajnálkozását arról, hogy idáig fajult a helyzet.

Fékek és ellensúlyok

Másik hatása, hogy Szlovákia lassan kétfelé szakad, egyik oldalon lesznek a vérgőzös gyűlölködők, a másik oldalon pedig azok, akik szerint le kéne már állni ezzel az uszító gépezettel. A probléma ezzel csupán annyi, egyelőre kérdőjel, hogy az a kevés liberális értelmiségi, akik felemelik a szavukat Fico politikája ellen, elég erős-e ahhoz, hogy a tizenévesek között elharapódzó magyargyűlöletet meg tudják fékezni.

Ezért ellen persze Magyarországnak is illik tennie, ezzel azonban sem a kormány, sem az ellenzék nem adós. Németh Zsolt, fideszes külpolitikus már többször jelezte: a kérdésben az ellenzék a kormányzat mögött áll.

Sajnos azonban vannak páran, akik félreértelmezik a helyzetet, s a békülékenység helyett megalázkodó ülepnyalást produkálnak. Eörsi Mátyásnak már tapasztalt politikusnak kellene lennie, ehelyett csak hergeli a magyar radikálisokat az idióta kozmopolitizmusával.

Álszentség

Mindezek ellenére arról, hogy a helyzet idáig, az abnormalitásig fajult, valamint a szlovák tizenéveseket szembefordították a felvidéki magyarsággal, csak egy ember tehet, őt pedig úgy hívják, hogy Robert Fico, hivatalos megnevezésén miniszterelnök. Ő ugyanis az, aki miniszterelnök-jelöltként a kormányba vitte az alkoholkedvelő Ján Slotát és pártját, valamint ő az, aki közösséget vállal a fasisztoid pártvezér elmebetegség „eszmeiségével” azáltal, hogy nem határolódik el tőle se világosan se burkoltan.

A szlovák miniszterelnöknek nem sajnálkozni kéne, hanem lelépni a politika színteréről, átadva a helyet az egészséges szociáldemokrata gondolkodásnak a Smerben. Az ugyanis, amit ő most produkál, a legjobb indulattal sem nevezhető egészségesnek.

Az ember ugyanis, aki pályafutását nemzetek összeugrasztására, gyűlöletkeltésre és uszításra használja nem hogy nem hasznos, hanem egyenesen káros. Káros Szlovákiának, káros Magyarországnak, s káros az Európai Uniónak – ez utóbbi még mindig ölbe tett kézzel csücsül a hátsóján, s le se csinálja, ami itt, Kelet-Közép-Európában folyik.

Káros az államoknak és az embereknek egyaránt. A szlovák nemzet testén nem a magyarság a rákos daganat (ahogy azt J. S. mondta három évvel ezelőtt), hanem éppen a Fico és Slota nevével fémjelzett szélsőjobboldal az.