Nagy-Britannia

Rájár a rúd a szélsőjobbra Európában. Angliában és Németországban a héten került a sajtó középpontjába a két ország egy-egy szélsőséges szervezete. Nagy-Britanniában hétfő este került fel a világhálóra a Brit Nemzeti Párt tagnévsora. A szélsőségesen nacionalista szervezetről kiderült, nemcsak „klasszikus” szélsőséges elemek a tagjai, hanem rendőrök, katonák, tanárok, orvosok, egyházi személyek is.

A lista miatt hatalmas a felháborodás minden oldalról. A párt tagjai tehetetlenek. A pártvezetése szerint a párttagok testi épségét és munkahelyi biztonságát tette kockára az a személy, aki nyilvánosságra hozta a neveket. Főleg, hogy a nevek mellé foglalkozást, e-mail címet, lakcímet, telefonszámot (mobilt és vezetékest is) feltüntettek.

A katonáknak és rendőröknek Angliában tilos a szélsőjobboldali pártba belépniük, így várhatóan komoly gondokkal kell szembenézniük azoknak, akik ezt megszegték. De minden bizonnyal a tanárokat vagy azt az egyetlen újságírót sem veregetik hátba a főnökei, akik feltűntek a listán. A párt több mint 13 ezer taggal rendelkezik. Ezek egzisztenciája most komoly veszélybe került. Ám Nick Griffin a párt vezetőjének legnagyobb problémája, hogy ezután azok, akik szimpatizálnak a szervezettel, és gondolkoztak a belépésen – főként az Európai Uniót ellenző Uk Independence Party szélsőségesebb tagjai közül – most megijedhettek, a lista internetre kerülésével visszakozhatnak.

Németország

Németországban a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) körül forrósodott fel a levegő csütörtök folyamán. A neonácikkal szembeni fellépést Uwe Schünemann alsó-szászországi tartományi belügyminiszter vetette fel. Véleménye szerint a párt finanszírozását kellene újragondolni: egész egyszerűen el akarja zárni az NDP-nek folyósított állami pénzek csapját. Ez komoly vérveszteség volna a szervezetnek, mert évente 1,45 millió eurót kapnak (négyszázmillió forint), ami a párt teljes költségvetésének 40 százaléka.

Schünemann az alaptörvényt szövegezné át, kiemelve benne, hogy a demokratikus államrend ellen vagy a szövetségi köztársaság megdöntéséért fellépő pártok ne juthassanak állami pénzekhez. Ez ugyan érthető logika, hiszen miért adjon az állam olyan ideológiáknak támogatást, amelyek épp ennek a (demokratikus) államrendnek a megdöntéséért ügyködnek.

Az alkotmánybíróság azonban egyelőre hajthatatlan. Németországban többször próbálkoztak már a neonácik betiltásával, mindeddig sikertelenül. Egy demokratikus országban a véleménynyilvánítás az egyik alapvető jog. Ezt nem lehet korlátozni bizonyos ideológiákra. Öt évvel ezelőtt beépített ügynökök segítségével próbálták leleplezni a párt szélsőségesen idegengyűlölő nézeteit, ám hiába voltak bizonyítékok, az Alkotmánybíróság provokációnak minősítette az esetet - és minden maradt a régiben.

Európa

Az utóbbi években éppen a toleranciát hirdető nyugat-európai országokban tapasztalható az egyre növekvő idegengyűlölet. Maga az Európai Unió nem más, mint a nemzetek, kultúrák, ideológiák sokszínűségét jelképező képződmény. Létrejötte az elfogadásnak, és a páneurópaiság gondolatának köszönhető (természetesen a gazdasági hatások kényszerítő ereje mellett).

Egyre erősebb az államok közti összefonódás, a távoli cél a közös európai kormány, közös hadsereg - a nemzetállamoknak pedig egyre csökkenő szerep jut. A szélsőségesen nacionalista atrocitások száma eközben nő, a szélsőjobbos pártok kivétel nélkül mindenhol erősödnek. Sok helyen parlamenti tényezőkké váltak. Ám érdekes módon ez a nacionalizmus már nem az a klasszikus nacionalizmus, mint a huszadik század elején.

Ma nyugat-európában a nacionalizmus kiváltó oka nem az európai nációk elleni fellépés, hanem a kontinensen kívülről érkező bevándorlók elutasítása. Ez persze logikus következménye a nagy (sokak szerint túlzott) európai liberalizmusnak. Mindenkit szívesen fogadunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy pakisztáni, vagy marokkói munkakeresőnek könnyű lenne a helyzete. Sőt, európai társaihoz képest jóval kiszolgáltatottabb, helyzete sokszor megalázó. De tegyük hozzá, itteni élete még mindig nagyságrendekkel jobb, mint hazájában lenne.

Még nem alakult ki – vagy csak elhanyagolhatóan kevesekben – az európai öntudat. A bevándorlók elleni szélsőségek növekedése viszont valami ilyen érzet felé vihet. A német újnáci nem az angol vagy magyar ember ellen viseltetik agresszivitásig jutó ellenszenvvel, hanem a török, sri lankai, vietnámi stb. bevándorlókkal szemben. Akár eljuthatunk odáig is, hogy az Európai Parlamentbe bejutnak – különböző nemzetekből – szélsőségesen jobboldaliak, akik aztán összefogva európaiként fogják kirekesztő nézeteiket hirdetni a nem-európaiakkal szemben.

Ezzel persze még véletlenül sem szeretnénk azt mondani, hogy Európa jövője a neonácik kezében rejlik. A kirekesztő eszmék  sosem vezetnek jóra. Viszont komoly esély van arra, hogy a jövőben Európa sorsát erőteljesen befolyásolni fogja a bevándorlókhoz való viszony. Ebben pedig sajnos a szélsőjobbra is hárul szerep. 

Magyarország

Magyarország számára intő példa lehet Németország. Nálunk még nincsenek a parlamentben szélsőjobbos politikusok, de a tendenciákat figyelve ez nem feltétlenül lesz mindig így. A Magyar Gárda megjelenése és taglétszámának bővülési intenzitása figyelmeztető jel. Folyik ugyan per a gárda betiltására, de a német tapasztalatok alapján feltételezhetően nem ez lesz a járható út.

A megoldást valószínűleg nem a tiltásban kell keresni. Sokkal inkább a kiváltó okokat kell megszüntetni. Ha ezek az ideológiák nem tudnak mibe belekapaszkodni, akkor megszűnik a tömegbázisuk is. A gazdasági világválság azonban – ahogy 1929-30-ban is – erős háttérszelet ad nekik. A szélsőségesek felvirágozhatnak, míg a világra nehéz idők jönnek…