Szabálymódosítások
A Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) kongresszusának hétvégi döntése alapján a versenyeket 2009-től új formában, a futást és a lövészetet a biatlonhoz hasonlóan egy számba szervezve kell lebonyolítani. A módosítás - melynek helyességéről, megalapozottságá
2008. november 24. hétfő 14:38 - Hírextra
Az első modernkori olimpiai öttusaversenyt Stockholmban rendezték meg, 1912-ben, az öt számot lövészet, úszás, vívás, lovaglás, futás sorrendben bonyolították le. Ez a rendszer maradt érvényben 1928-ig, akkor a két utolsó számot megcserélték. 1932-ben vezették be azt a sorrendet, amely 1980-ig volt érvényben: a lovaglást a vívás, a lövészet, az úszás és a futás követte.
Ezután az úszás és a lövészet helyet cserélt, majd 1983 és 1985 között az akkor négynapos versenyek negyedik napján délelőtt a lövészetre, délután pedig a futásra került sor. Az 1989-ben bevezetett sorrend a pár év szünet után visszahozott négynapos versenyeken így nézett ki: vívás, a második napon úszás és lövészet, majd futás és a negyedik napon lovaglás.
Az egynapos öttusában - az első világbajnokságot ebben a formában 1993-ban rendezték selejtező beiktatásával - lövészet, vívás, úszás, lovaglás és futás követte egymást, a hétvégi módosítással ez változott.
Eleinte a végső sorrendet az egyes tusákban elért helyezési számok összegzése alapján állapították meg. Ez a szisztéma sokáig változatlan maradt, a pontértékszámítás hivatalos premierje az 1954-es világbajnokságon volt, azóta ez a rendszer van érvényben. A sportág fejlesztése érdekében 1968-ban finomították az értékeket.
Az öt szám közül visszatérően a lovaglással kapcsolatban alakult ki vita. Egy időben a négylábúak biztosítása okozott gondot, ezért született döntés 1963-ban a kétfordulós lebonyolításról, ennek nyomán ugyanis kevesebb lóra van szükség. 1968-ban kiiktatták a programból a tereplovaglást, bevezették a vadászugratást, majd négy évvel később már ez utóbbi is a múlté lett, helyét az akadályugratás vette át.
Mindenesetre egy időre eltűntek a lovaglás helyett a motorozás, a kajak vagy az asztalitenisz bevezetését szorgalmazó javaslatok... Ennek a számnak a létét azóta is többen megkérdőjelezték, leginkább azért, mert - mint vélték, vélik - nem mindig biztosítható a megfelelő lóállomány, ezzel pedig csorbul az esélyegyenlőség elve. A lovaglás ezzel együtt maradt a programban.
Éppen ez, mármint a programban maradás - nevezetesen az olimpiaiban - késztette a sportági vezetőket, hogy az egynapos lebonyolítást is tovább finomítsák, és legalább a versenyek egy részét az eddiginél közvetíthetőbbé tegyék. Ennek nyomán született meg a mostani döntés, melynek révén a két szám után legelőkelőbb helyen állók lovaglása, illetve a kombinált futás beleférhet egy műsorba. Az ellenzők - így többségében a sportág hazai képviselői - a szakmaiság hiányát róják föl az erőszakosan változtatóknak, illetve azt, hogy a jelentős módosítást nem előzte meg megnyugtató tesztfolyamat.
Az ötkarikás szereplés biztosítása mindenképpen alapvető fontosságú a sportág mindenkori irányítói számára. Azonban, hogy mi kell ehhez, kevesen tudhatják. Egy időben az 1987-ben bevezetett váltóversenyek "futtatásával" próbálták elérni a vezetők, hogy az olimpiáról 1996-ban lekerült csapatversenyt valamilyen "közösségi" produktummal helyettesítsék.
Ebbéli törekvésüket ez idáig nem koronázta siker, egyelőre örülni kell annak is, hogy a hagyományos egyéni verseny még szerepel a programban. Kérdés, a mostani változtatás erősíti vagy gyengíti-e majd az öttusa pozícióját.
Forrás: MTI