Virtuális Kína útra indulóknak

A Floridai Egyetem számítástechnikai mérnökeinek és tudósainak csapata a Linden Research Inc. 2003-ban kifejlesztett, interneten keresztül elérhető virtuális világa, a Second Life mintájára egy virtuális kínai várost hoztak létre. A Second China azoknak készült Amerikában, akik az ázsiai országba készülve szeretnék hozzászoktatni magukat a kínai kultúrához. A szövetségi szinten finanszírozott projekt végső célja a külszolgálatra készülő állami alkalmazottak oktatása, valamint a munkára való felkészítése.

"Abban bízunk, hogy az általunk biztosított felület összeköti az elméleti ismeretet és a valóságos környezetben, tapasztalati úton megszerezhető tudást" - mondta a Science Daily tudományos hírportál által ismertetett cikkben Julie Henderson projekttervező.

Külföldi utakra általában nyelvtanulással, a különböző kulturális intézetekben rendezett szerepjátékokkal, az utóbbi években pedig még távtanulással is fel lehet készülni. A Second China projektnek az volt a célja, hogy a tipikus nyelvi elemeken kívül megismertessék az emberekkel az üzleti életben elfogadott udvariassági szokásokat és kulturális normákat.

Jóllehet még ez sem az igazi Kína, viszont ide sokkal könnyebben lehet eljutni. A Second Life felhasználók egyszerűen csak "teleportálják" avatárjaikat egy olyan városba, ahol a régi és új épületek egyaránt megtalálhatók.

A Second China olyan hatást kelt, mint egyike a gyorsan fejlődő kínai nagyvárosoknak. Az ide látogatók különböző tevékenységek közül válogathatnak, akár még egy konferencián is részt vehetnek. "A tananyaghoz igazítva építettük fel a környezetet" - mondta Paul Fishwick vezető kutató, számítástechnikai és informatikai professzor.

A felhasználó avatárja az irodai szimulációkban az adott üzleti területnek megfelelő öltözéket és ajándékot választ, üdvözli a személyzetet, miközben a konferenciateremben a megfelelő helyre ültetik.

Minden szituációs gyakorlatban az a cél, hogy a felhasználó megértse és alkalmazni tudja a megfelelő viselkedési szokásokat, például az ajándék átadásának szabályait vagy akár a névkártyacsere módját.

A képi megjelenítés kiegészítéseként a virtuális utazó bármikor írásos segítséget kérhet, amelyben praktikus tanácsokkal szolgálnak a gyakorlatok részletes ismertetése mellet. Gyakori kérdés a megfelelő ajándék kiválasztása; egy biztos, hogy órát ajándékozni udvariatlanság és balszerencsét jelent.

A teaházi látogatásnál a vendéglátó bemutatja azoknak az ismert személyiségeknek a fényképeit, akik korábban vendégként már jártak ott. Kínában gyakori, hogy az éttermek jó hírnevét prominens személyek fényképeivel próbálják öregbíteni. A Second China képzeletbeli városában Hu Csin-tao (Hu-Jindao) kínai elnök fényképe mellet a politikus rövid életrajza is olvasható.

Julie Henderson szerint fontos, hogy a Kínába készülők már az első utazás előtt tisztában legyenek az ország fontosabb történelmi eseményeivel és a jelentősebb politikai személyiségekkel.

A Second Life felhasználói jellemzően maguk irányítják avatárjaikat, a képzeletbeli kínai városban azonban egy előre megírt szoftver szerint viselkednek a figurák. Ezért a Second China napszaktól függetlenül mindig elérhető, valamint a helyzetgyakorlatok is mindig ugyanazt a helyzetet szimulálják, s ez fontos kritériuma az oktatási eszközöknek.

A Second Life szituációs gyakorlataiban megjelenő ismeretanyag természetesen nemcsak ebben a formátumban érhető el, hanem könyvekkel és más hagyományos eszközökkel is elsajátítható. A két kutató szerint azonban a virtuális Kínában megszerezhető tudás sokkal emlékezetesebb, és felkelti az érdeklődést a valódi felfedezés iránt.

Az amerikai szövetségi állam 1,25 millió dolláros (265 millió forintos) támogatásával, egy év alatt létrehozott Second China program hatékonyságát hamarosan az igazi felhasználókon tesztelik le.