Nem sok kellett, hogy a Citigroup is úgy járjon, mint a Lehman Brothers. A világ több mint száz országában (köztük Magyarországon is) működő hitelintézet néhány kereskedési nap alatt 60 százalékos értékvesztést könyvelhetett el. Az amerikai kormány válaszul 306 milliárd dollárig garanciát vállalt a bank bedőlt jelzáloghiteleire és eszközeire. Ezen felül 20 milliárd dolláros tőkeinjekciót ad a Citigroupnak.

Ez az egy hónapi forrásbiztosítással együtt már 45 milliárd dolláros segélycsomagot jelent a vállalatnak. A tőkeinjekcióért és a garanciákért cserébe a kormány 27 milliárd dollár értékben kap elsőrendű részvényeket, amelyek után 8%-os osztalékot fizet a vállalat.

A kérdés persze újra felmerül: miért kap ekkora összeget az adófizetők pénzéből egy bank? A válasz egyszerű. A Citi csoport bedőlését nem csak az Egyesült Államokban, de az említett száz országban sem lenne könnyű túlélni. Ráadásul piaci információk szerint kb. 2000 milliárd dollárnyi betét kivonására volt esély, amit nem engedhetett volna meg az állam. A pénzügyi rendszer életben tartását jelenti tehát a Bush-kormány döntése.

Komoly elbocsátások

Ám elemzők szerint még messze nincs vége a Citigroup kanossza-járásának. A pénzügyi csődöt ugyan elkerülték, a cég kilátásai viszont jóval rosszabbak, mint bármikor. A pénzügyi válság következtében kénytelenek komoly munkaerő elbocsátásokba belevágni: 75 ezer embert küldenek el világszerte. Ezzel az eddigi 375 ezres létszámot 300-ra kerekítik.

A Citigroup megmentése úgy tűnik stratégiai kérdés. A tőkeinjekcióról szóló döntést a pénzügyminisztérium, a jegybank és a szövetségi bankfelügyelet közösen jelentette be. A 20 milliárd dollárt abból a 700 milliárd dolláros mentőcsomagból fedezik, amit a kongresszus a múlt héten írt alá.

Éppen egy hónapja az amerikai állam az ország kilenc vezető bankjában vásárolt elsőbbségi részvényeket - gyakorlatilag tulajdont vett. Bár a kapitalizmus nem szereti ezt a szót, mégis nyugodtan hívhatjuk államosításnak avagy az államosítás felé tett nagy lépésnek az akciót. Ekkor a 125 milliárd dollárból 25-öt kapott a Citigroup. (Ugyanekkor a JP Morgan és a Wells Fargo 25 milliárdhoz, a Bank of America 15, míg a Goldman Sachs, a Merill Lynch és a Morgan Stanley 10-10 milliárdhoz jutott.)

A legfrissebb segélycsomag az utolsó pillanatban érkezett. Szerencsére a bejelentést követően a tőzsdeindexek emelkedtek, a Citigroup részvényeinek árfolyama 30 százalékkal ugrott meg. Azt azonban tisztán kell látnunk, hogy egy ilyen bankóriás csődje a világ pénzügyi rendszerét is megrogyaszthatta volna.

Miért is ez a cécó?

Sokan felteszik a kérdést, van-e értelme megmenteni magáncégeket, hogyha egyszer rosszul gazdálkodtak saját vagyonukkal? Miért segítsen az állam ezeken, egyék meg, amit megfőztek? A válasz kézenfekvő: hogy megmentsék a világ jelenlegi pénzügyi rendszerét.

Ám a válság okán sokan éppen annak a véleményüknek adnak hangot, hogy nem is annyira kellene ezt a rendszert megmenteni, hiszen éppen most derült ki, nem jó. Arra viszont egyelőre senki sem vállalkozik - se közgazdász, se filozófus, se politikus - hogy megmondja mi is lenne az ideális új rend? A G20-ak nagyjából elkenték a felelősséget, majd visszafogottan elbújtak egymás mögé legutóbbi washingtoni találkozójukon. Persze ott még a leköszönő Bush képviselte Amerikát, ezért sokan várják a tavaszi konferenciát, hátha Obama már határozottabban fog lépni az ügyben.

Érdekes az a vád is, ami az amerikai kormányt éri: a pénz, amivel megmentik a magánbankokat, az állampolgárok adóiból folyik be. Miért kell a lakosok pénzét magántőkések kezébe tenni? Pedig a válasz rém egyszerű: mert többek között az állampolgárok tehetnek a mostani helyzetről. Az amerikai középosztály hihetetlen túlfogyasztása volt az alapvető okozója a globális pénzügyi válságnak. A bankok meg kiválóan rájátszottak erre az egyre növekvő éhségre és olcsó hiteleket nyújtottak. Most mindkét fél megfizeti az árát.

Obama esetleg

Szó sincs tehát arról, hogy nem etikus a kormány döntése. Az etikának inkább abban lehet szerepe, hogy képesek-e ezek után folytatni mindezt. Ha valamikor eljöhet a pillanat, hogy új rendet kell vágni a neoliberális gazdaságon alapuló világban, akkor az most van. Most mikor a világ vezető hatalmának új elnöke lesz. Most mikor az Európai Unió vezetői keményebb szabályozást szeretnének, mikor Kína szeretne nagyobb befolyást a Nemzetközi Valutaalapban, mikor a világ fejlődő országai egyre keményebb szavakkal bírálják a fennálló – rossz elosztáson alapuló – rendszert.

A Citigroup megmentése tehát valószínűleg csak a baj elodázása. Ez ugyanis még mindig „csak” a pénzügyi válság. A gazdasági krízis egyelőre „csak” a gazdaság néhány érzékenyebb ágába tört be – ilyen a építőipar, vagy az autóipar – ám a valódi problémák még nem értek el az emberekhez. Majd ha munkahelyek milliói szűnnek meg világszerte, ha a nyugdíjrendszert és az egészségügyi rendszert nem fogja tudni fedezni az állam – mert a hiteleket kell visszafizetnie – akkor jönnek majd az igazán nehéz idők.