1961-ben belga vegyészek találtak egy molekulát, amelyet a koszorúérbetegség tüneteinek kezelésére alkalmasnak hittek. Egy Új-Zélandon doktorált fiatal hindu orvos oxfordi továbbképzése idején fedezte fel az amiodaront, amely alkalmas a szívritmuszavarok kezelésére. Az anyagot a széleskörű orvosi gyakorlatba egy argentin szívgyógyász, Mauricio Rosenbaum vezette be.

Az amiodaron világszerte elterjedt, mert hatásosabb volt, mint a korábban alkalmazott készítmények, de időnként mellékhatásokat okozott. Sok éves kutatás után sikerült előállítani biztonságosabban adható rokonát, a dronedaront, amely igen biztató eredményeket mutatott humánkísérletek során.
Az első megfigyelések igazolták, hogy a dronedaron az egyik leggyakoribb ritmuszavar, a pitvari fibrilláció kezelésére kiválóan alkalmas. Ilyenkor a szív pitvara nem működik ritmusosan, hanem szabálytalanul és igen szaporán remeg, fibrillál. Ezután az egész szív átveszi a szabálytalanságot és nem húzódik össze egyenletesen.

A vizsgálatok bizonyították, hogy a ritmusos szívműködés helyreállítása után a dronedaronnal kezelt betegek 25 százalékkal ritkábban tértek át a szabályos ritmusból a pitvari remegés állapotába, mint azok, akik a gyógyszert nem szedték. A dronedaronnal kezelt csoportban 31 százalékkal csökkent a ritmuszavar ismétlődése következtében alkalmazott áramütéses kezelés.
Christian Torp-Pedersen és munkatársai folytatták a nemzetközi vizsgálatot. Az adatok értékelése azt mutatta, hogy a dronedaronkezelésben részesülők csoportjában a kórházi fölvétel gyakorisága 37 százalékkal csökkent.

Az ígéretes készítmény forgalombahozatali engedélyezése mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unió hatóságainál folyamatban van.