A The Lancet című orvosi folyóiratban publikált cikk szerint a gyermekvédelmi szervezetek részben azért nem képesek felmérni a gyerekek elleni erőszakos cselekmények valós számát, mert az iskolák, az orvosok és más egészségügyi dolgozók nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást az ilyen esetekkel kapcsolatban.

A probléma kezelése rendkívül fontos, mert egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás hatással van a személyiségfejlődésre. A bántalmazott gyerek felnőttkorban nagyobb valószínűséggel lesz erőszakos természetű, szexuális magatartására pedig jellemző lehet a szélsőséges kockázatvállalás.

"A gyermekek elleni erőszak mindennapos jelenség, amely sok gyerek esetében tartós, krónikus állapottá fajul, és az állandóan ismétlődő bántalmazás a gyerekkoron keresztül egészen a felnőttkorig tartó káros következményekkel jár" - olvasható a tanulmányban, amelynek elkészítését Ruth Gilbert, a londoni University College gyermekegészségügyi intézetének kutatója és Cathy Spatz Widom, a New York-i City University munkatársa vezette.

A gyermekbántalmazás tág fogalom. Kiterjed az ütlegelésre, verésre, égetésre, nemi erőszakra, a pornográfiával való zaklatásra, illetve a gyermek elhanyagolására és érzelmi bántalmazására is. Ez utóbbi kategóriába tartozik például, amikor a fölöslegesség érzetét keltik a gyerekben. A szakértők szerint a bántalmazott gyerekek szülei az elkövetők a felsorolt típusok majdnem mindegyikében, kivéve a szexuális erőszakot, amelyet általában a család más tagjai, vagy ismeretlenek követnek el.

"A hivatalos adatok erősen torzítanak, alábecsülik a bántalmazások gyakoriságát, mert a gyermekvédelmi szervek sokszor mindössze egy bántalmazás-fajtáról vezetnek statisztikát, és a hivatalos feljegyzések gyakran nem térnek ki a bántalmazás folyamatának időbeli alakulásra, kronológiájára" - mondták a kutatók.

Pontosabb kép kialakításához az orvosok, az iskolák és a gyermekeket segítő szervezetek jobb együttműködésére van szükség, a telefonos segélyvonalak és a személyes, bizalmas tanácsadás formáival pedig jobban el lehetne érni a segítségre szoruló gyerekeket Gilbert és Spatz szerint.
"Nem elég csupán megbecsülni a bántalmazáshoz és a hanyag magatartáshoz vezető tényezőket, fel kell mérni a bántalmazás tényleges következményeit és az ahhoz kapcsolódó egészségügyi problémákat is" - tette hozzá a tanulmány egyik társszerzője, Jane Barlow, a brit Warwick Egyetem munkatársa.