Újra drágul az összes közüzemi szolgáltatás. Ez alapvetően nem lenne meglepő, hiszen mindig a végfogyasztón csattan az a bizonyos ostor. Most azonban mégiscsak meg kellene álljunk egy percre. Főleg, mert nem szeretnénk megszokni, hogy úgy emelkedjenek az árak, hogy közben hülyére vesznek minket.

Mert a mostani áremelkedésekkel nagyon komoly bajok vannak. Ironikusan azt mondhatnánk: az a bajuk, hogy lesznek. Ám ennél azért többről van szó. A mostani áremelkedéssel ugyanis az a baj, hogy gyanúsan megmagyarázhatatlanok. Persze ettől még megmagyarázzák. Ám ezek a magyarázatok oly hamar illannak el, mint tavaszi harmat a konyha gázcsövén.

A költségek

Először is. Nézzük meg, miből áll össze egy tetszőleges közüzemi szolgáltató költsége. Energiaköltség, bérköltség, adók és esetlegesen hitelek. Az energiahordozók ára jelenleg erős csökkenést mutat. Az olaj éppen hároméves negatív csúcson vehető meg. A benzin szemet gyönyörködtetően olcsó, a szállítási költségek, a járműpark fenntartása stb. jóval kevesebből is megoldható. A gázzal hasonló a helyzet. Mivel körülbelül fél évvel követi az olaj árát nemsokára az is drasztikusan olcsóbb lesz. Ezzel tehát nem lehet indokolni az áremeléseket. Naivan azt is mondhatnánk: e miatt még az árcsökkentés is elképzelhető lenne.

A bérköltségeket a kormány befagyasztotta a 2009-es évre. Akár egyetértenek ezzel a dolgozók, akár nem, ez tény. Mindenesetre a bérek növekedésével megint csak nem lehet megmagyarázni az áremelést. Az adók tekintetében ugyanez a helyzet. Nem történt olyan jellegű adóemelés, ami indokot szolgáltatna a jelenleg tervezett 7-15 százalékos áremelésre. De még félszázalékosra sem.

A válság

A hitelpiac persze más kérdés. Ma már az óvodás gyerekek is tisztában vannak azzal: pénzügyi és gazdasági válság van. Méghozzá globális. A hitelpiac gyakorlatilag befagyott, a hitelintézetek örülnek, ha túlélik a holnapot. Igaz, mint a századelő gőzmozdonyai, döcögve és csikorogva, de újra beindult a hitelezés. Jóval szigorúbban persze. Pestiesen szólva: nem adnak akárkinek. Még a körme alatti piszkot is megnézik annak, aki egyetlen fillért is igényel.

Vagyis ha a közműszolgáltató cégek hitelhez szeretnének jutni magas és kemény falakba ütközhetnek. Elvileg. Ám a hitelezés gyakorlata azt mutatja, azok a cégek, akik tőkekerősek, akiknek nincsenek likviditási gondjaik, megkapják a kért hitelt.

Ha tehát a hitelezés nehézségeire fogják az áremelést, annak oka az lehet, hogy az adott cég nem gazdálkodott jól, a pénzintézet drágábban adja neki a hitelt. Ha ez így is van, annak mértéke – vagyis a kamatteher - akkor sem nőhet 10 százalékkal, amennyivel átlagban emelni készülnek. Itt meg kell jegyezzük, hogy ha egy közműszolgáltató cég rossz adósnak minősül, mert likviditása nem kielégítő, vagy nincs elég tőketartaléka, akkor a privatizáció során mégis hogyan juthatott helyzetbe?

A humbug

Az áremelések kapcsán szóba jöhet még az infláció is. De az jelenleg csupán 5,1 százalék. A Magyar Nemzeti Bank számítása szerint a jövőre tervezett infláció is csak 3 százalék. Vagyis ez sem képezhet alapot még a legkisebb, 7 százalékos emeléshez sem.

A díjak emelését persze sokan a fejlesztés számlájára írják. Ez azonban megint nem stimmel, hiszen a jelenleg fizetett díjban is benne van a folyamatos karbantartási költség – legyen szó csatorna- vagy elektromosvezeték-hálózatról. Ha pedig egy gazdasági válság kellős közepén akar valaki a karbantartáson túl még fejleszteni is, azt manapság a gumiszoba lakók is joggal mosolyognák meg.

A BKV 7,9 százalékos jegyáremelése pedig a viccek vicce. Egyrészt a költségek nagy hányadát az üzemanyag teszi ki. Ez pedig csökkent. Másrészt pont a közlekedési vállalat volt az, aki az új menetrend bevezetését azzal indokolta, hogy így gazdaságosabb lesz a cég működése. Számtalan járatot szüntettek meg vontak össze, vagy ritkítottak (nyilván volt, ahol sűrítettek, de végeredményben csökkentek a költségek). Ezeknek akkor mi értelme volt? Rosszul számítottak és mégsem jók a paraméterkönyv számításai?

Az idióta

Az egész helyzet átverés szagú. Mintha egy komédiát néznénk, ahol a kispolgárt a lehető legtöbb helyen úgy verik át a palánkon, hogy közben még teljesen hülyének is nézik. Pedig, ahogy a reklám is mondja: hülye azért nem vagyok!