Sérülékeny tornászok

A sportolás gyakran jár olyan sérüléssel, amelynek megfelelő ellátása szakorvosi segítséget igényel. A mind magasabb teljesítményekre törekvő edzések közben azonban egyre gyakoribb a súlyos károsodás. A szakorvosok nemzetközi tudományos találkozóján Jerry Dwek és Christine Chung tizenéves sportolókról készült röntenfelvételeket, filmeket mutatott be.

A versenyszerűen sportoló fiataloknál régen is tapasztaltak töréseket, melyek elsősorban a tizenévesek végtagcsontjainak növekvő részein fordultak elő, de a kutatók hangsúlyozták, hogy az új leletekhez hasonló egészségügyi gondokkal korábban nem találkoztak.

A törések főleg a csukló- és kéztőcsontokon következtek be. A szakorvosok meglepetésére gyakori volt, hogy egyes csontok nem csak eltörtek, de el is haltak. "Ezek a fiatalok rendkívüli megterhelésnek teszik ki az ízületeiket, és ezzel valószínűleg tönkre is teszik végtagjaikat" - mondta Dwek.

A két kutató 125, 12-16 éves sportoló vizsgálatáról számolt be. A versenyszerűen tornázó fiatalok közül 12-en szinte állandó csukló- és kézfájdalomról panaszkodtak. A vizsgálat azt igazolta, hogy a felső végtag valamennyi csontján túlterheléses csontkárosodások alakultak ki, beleértve a kéz kisízületeit is.

Az atléták orsócsontja viseli a felső végtagon a legnagyobb terhelést. A csontszövet növekedését biztosító területek károsodása miatt az orsócsont ilyenkor nem nyúlik a test többi részével arányosan, és emiatt a tornászoknál előfordul, hogy a singcsont hosszabb lesz, mint a vele párhuzamos orsócsont. Ennek az lehet a következménye, hogy felnőttkorban műtétre van szükség a két csont megfelelő hosszúságának helyreállításához.

"Remélhető, hogy a gyakorlatok gondos tanulmányozása útján kidolgozható a mozgás okozta terhelés olyan megváltoztatása, amellyel csökkenteni lehet a csontok és az ízületek károsodását, és így a növekedésben lévő végtagok épek maradnak" - foglalta össze előadását Dwek.