Arról sokaknak megoszlik a véleménye, hogy a titokzatos E-számokkal jelzett élelmiszer-adalékanyagok mennyire károsítják az egészséget. Az viszont tény, hogy kevesen tudják, hogy valójában hogyan állítják elő azokat a szereket, amelyektől színesebb, ízesebb vagy éppen teltebb formájú lesz az étel, amelyet elfogyasztanak. Ezért jártunk utána annak, hogy vajon melyik E-szám takarja a legfurcsább módon elkészített adalékanyagot. Így találtunk rá a 120-as jelzésűre.

Elpusztult pajzstetvek színe a joghurtban

Az E120-as, vagyis a valódi kármin, az egyetlen állati eredetű ételszínezék. Élénk piros színe a többi közt egyes joghurtokban, lekvárokban, égetett szeszesitalokban és édességekben is megtalálható. De honnan az állati eredet?

A kármint évszázadok óta használják, mint színezőanyagot. Felfedezése még a spanyolok dél-amerikai hódításaihoz nyúlik vissza. Ekkor jöttek rá ugyanis, hogy a fügekaktuszokon élősködő bíbor pajzstetvekből kinyert vörös szín tökéletesen alkalmas textilfesték alapanyagnak. Ma viszont már nemcsak ruhák, hanem kozmetikai szerek, sőt ételek színezéséhez is alkalmazzák.

Az anyagot jelenleg úgy állítják elő, hogy a termékeny nőstény pajzstetveket szárítják, és oldószer segítségével kivonják belőlük a kárminsavat. Ezt végül alumíniumsókkal bontják, így keletkezik a valódi kármin, amely utána a reggeli joghurtunkban köthet ki. A gyanú szerint az arra érzékeny embereknél allergiás reakciót is kiválthat.

Tetvek váladéka a friss gyümölcsön

Nem a kármin az egyetlen adalékanyag, amelyet egy pajzstetű faj nőstény egyedeinek köszönhetünk. Az E904-et, azaz az egzotikus nevű sellakot, a kis állatok gyantaszerű váladékként a testükön keresztül választják ki. Eredetileg az utódaik védelmére termelik, az élelmiszeripar a friss gyümölcsök, édességek és rágcsálnivalók köré von védőréteget az anyaggal. A kárminnal ellentétben a sellak teljesen veszélytelen.

Félnünk kell-e az állati eredetű adalékanyagoktól?

A 315 engedélyezettből mindössze 3 olyan ételkiegészítő van, amelyet kizárólag állati eredetű nyersanyagból állítanak elő. Ezek közé tartozik a már említett kármin és a sellak is. A harmadik ilyen anyag a méhviasz, amelyet a méhek termelnek, és a lép építésére használják. A három szer közül egyedül a tetűporból kinyert kármin okozhat egészségügyi problémákat.

Állati eredetűnek mondhatók még a különböző zsírsavak, amelyeket állati zsírokból állítanak elő, illetve ide tartoznak még a tojásból kivont adalékanyagok. Ezek a megfelelő mennyiségben fogyasztva az egészségre ártalmatlan ételkiegészítőknek számítanak. Az állati zsírokat a legtöbbször már növényi zsiradékkal helyettesítik.

Az összes engedélyezett adalékanyag fele egyébként veszélytelen az emberi szervezetre. Vannak azonban olyanok, amelyek esetenként allergiás reakciókat válthatnak ki, bizonyos betegségben szenvedő embereknek további problémákat okozhatnak vagy elősegítik egyes betegségek kialakulását.

Mindezek ellenére nem született még egyértelmű válasz arra, hogy a megengedett mennyiségben és minőségben felhasznált szerek valóban károsítják-e az egészséget.