Emlékezés áldozatokra

Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz) polgármester a város legtragikusabb, legsötétebb napjának nevezte 1956. december 8-át. A salgótarjáni sortűz után a hatalom nem engedélyezett közös temetést, a városban fogalma sem volt senkinek, hogy "miért és hogyan történhetett meg ez a borzalom", kik adhatták ki a tűzparancsot, kik lőttek az ártatlan emberekre - mondta.

Hozzátette: a sortűz után azonnal elkezdődött a tudatos torzítás, a kádári politika a munkástanácsi vezetőket tette felelőssé a történtekért. Az első kormányjelentések 10-12, majd 56 halottról szóltak - mondta.

Bérczesi Mihályné, a Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) Nógrád megyei szervezetének elnöke a megemlékezésen azt mondta, normális ésszel nem lehet megmagyarázni a 131 halottat és csaknem ugyanannyi sebesültet. Egy akkoriban alkalmazott dobtáras géppisztoly tárába 72 golyó fért, ezt a tárat lőtték ki kétszer - mutatott rá.

Hangsúlyozta: a tüntetőket tőrbe csalták, mert a Kádár-rendszer akkor már tudatosan készült az "ellenforradalmi bűnbaknak" tartott Munkástanácsok megtörésére, sőt "eltiprására".

Salgótarjánban 52 éve mintegy négyezren tüntettek a vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért. A békés tömegre karhatalmisták és szovjet katonák nyitottak tüzet. A sortűznek levéltári források szerint 49 halálos áldozata volt és mintegy 80-an sebesültek meg. A Pofosz 131-re teszi az áldozatok számát.