Természetanyánk egyre nagyobb taslikkal adja értésünkre, hogy jó lenne, ha abbahagynánk bolygónk és környezetünk szennyezését: itt egy árvíz, ott egy fagy, amott egy tornádó. Mi persze rá se hederítünk - hiába vegyül hozzá alkalmanként akár tízezrek halálsikolya -, a pénz sziréndala erősebb. Azonban, ha esetleg változtatni akarunk, akkor nem árt az egyik legnagyobb és egyben legegyszerűbben megváltoztatható szennyező ágazattal, a gépkocsiforgalommal kezdeni - ráadásul nem megújuló energiaforrásokkal egyre kevesebb ideig lesz kiszolgálható a dinamikusan növekvő energiaigényünk.

Gazdaság

Világkép

Amikor az olajár felhőkarcolókat megszégyenítő magasságokban szárnyalt, akkor hirtelen előtérbe került az összes kőolajat kiváltható alternatív megoldások keresése, legfőképp a bioetanol és a biodízel - mivel egyedül e kettő lenne képes értékelhető mennyiségben felvenni a harcot a fosszilis testvéreivel. A válság aztán visszavetette az olajárat, és ezzel háttérbe lökte a zöldek benzinét - legalábbis ez idáig.

Ugyanis egyrészt a recesszió miatt lazulnak az eltervezett környezetvédelmi előírások - ami a különböző bioüzemanyag-üzemek megtelepedésnek kedvez, másrészt az autógyárak is milliárdos fejlesztésekbe fognak belekezdeni a hidrogén meghajtású és a hibrid autók terén. Ennek oka az, hogy az ágazat egyértelműen válságban van, így egyrészt a kutatási és fejlesztési kiadásaikból igyekszenek lefaragni (természetesen a termelés csökkentésén kívül), másrészt az államoktól kunyerálnak. Az országok viszont csak úgy adnak, ha az összegek jó részét környezetbarát autók fejlesztésére költik - ezt a vásárlók felé némi adókedvezménnyel is megfejelik -, így a tervezett lefaragás helyett óriási mértékben ugranak meg az autógyárak K&F részlegeinek költségvetései.

Obama is bedobta a „zöld fegyvert”: választási kampánya során sokat hangoztatta a bioüzemanyagok fontosságát, és azok széleskörű elterjesztésének ötletét, így nem csoda hogy hazánkban is leporolták, majd újra előszedték a témát. Először a Környezetvédelmi Minisztérium szerzett be nagy tételben hibridautókat szolgálati jármű gyanánt, majd tegnap készült el hivatalosan is a Political Capital (ez a cég volt, aki megjósolta forint katasztrófáját, csak senki nem hitt neki) és a Green Capital szektorális elemzése és stratégiai javaslata.

Elemzés

Az elemzés elsősorban leszögezi, hogy az indok, ami miatt az ágazat tavaly a legtöbb kritikát kapta - vagyis hogy terjedése miatt ugrásszerűen nőnek az élelmiszer és takarmányárak - megdőlni látszik. Ugyanis az élelmiszerárak az előző évihez képest jelentősen csökkentek, ám a bioüzemanyag-gyárak és a hozzá kapcsolódó termesztés nem csökkent, így az elemzők szerint a kettő közt előzőleg sem volt összefüggés. Ezt az elméletet látszik alátámasztani az is, hogy a rizs ára is ugyanúgy reagált a változásokra, mint a többi élelmiszer, pedig annak semmi köze az egészhez. Azt azért megjegyzik, hogy némi „pszichológiai” hatása azért volt az ágazatnak az áremelkedésre, de ez alig pár százaléknyi ugrást eredményezett.

Maga a termelés az előrejelzések szerint akár 70 százalékkal is emelkedhet, a jelenlegei éves 77.054 millió literről, 126.680 millió literre. Ebben nagy szerepet játszik Európában Németország és Svédország, tőlünk távol pedig Amerika, Brazília, és a közel-keleti államok - holott ők dúskálnak az olajban. Mindez annak ellenére, hogy az EU komoly fenntartási követelményeket határozott meg, és elkívánja törölni azon direktívát, miszerint 2020-ig az üzemanyagok egytizedének „zöldnek” kellene lennie.

A „zöld benzin” előnye, hogy csökkenti az őt nagy mennyiségben felhasználó ország energiafüggőségét (ami hazánk közismert Achilles-sarka), megújuló energiaforrásként nem merülhet ki, és elméletileg nem annyira környezetszennyező, mint fosszilis társai (erről bővebben a tudományos részben). Mellesleg  új munkahelyet is teremt, ami a jelenlegi helyzetben talán a fekete aranynál is többet ér.

Hátrányaihoz írható viszont, hogy kevés a termelésre fogható terület - már ha tényleg nagyban akarunk gondolkozni -, így akár erdőirtást is eredményezhet. Ha ehhez hozzárakjuk, hogy hatalmas a vízigénye, és a gyenge agrárágazattal rendelkező országok ugyanúgy függői lehetnek az ilyen szempontból erőseknek, mint most a fosszilis iparnál, akkor már nem is annyira rózsás a helyzet (ráadásul Európán kívül elég nehéz betartani a szigorú termelési ellenőrzéseket). Persze mindezen indokok erőssége úgy fog csökkenni, ahogy fogy a föld kőolajkészlete.